Kész röhej!

Fülszöveg

Az embernevelés 1995/2. számában adott hírt az induló Kiskönyvtár Sorozat készlülő kötetéről, Rónaky Edit Hogyan beszél az ifjúság? című könyvéről. A könyv alapjául szolgáló nyelvészeti tanulmány a szerző több évtizedes kutató munkájának erdményeit foglalja össze. Első változatát 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvművelő Munkabizottsága - a beérkezett 43 pályamunka közül - első díjra érdemesítette. Az anyagában és nyelvészeti feoldolhozását tekintve is sokrétűbb - a korábbival szinte csak címében azonos - dolgozat 1993-ban az Anyanyelvápolók pályázatán 71 beérkezett pályamunka közül nyert országos első díjat.
Ez a kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart, nem azonos díjnyertes pályamunkával. A terjedelmi korlátok miatt el kellett hagynunk bőséges szóanyagának egy részét, s a közreadott szójegyzék is csak a köznyelvi jelentésváltozatokat tartalmazza. Nem tudtunk vállalkozni az eredeti dolgozat nyelvészeti feldolgozású szempontjainak érvényesítésére: a szócikkek szövegkörnyezeti értelmezésére, azok hangulati, stilisztikai értékének, elterjedtségének érzékeltetésére, mindössze az egyes kifejezések gyakoriságát jelöltük félkövér (vastagított) szedéssel.
Meggyőződésünk, hogy a könyv anyaga így is kerek egész alkotásként segíthti elő az ifjúság nyelvteremtő fantáziájának, gondolkodásának és nyelvének megismerését, és azt, hogy minél több felnőtt válhasson általa is olyanná, "akit beengednek ebbe a belső szobának számító intim szférába"
Lehet, hogy némelyeket megbotránkoztatnak a gyűjteménybe felvett nyelvi durvaságok, amelyeknek eredeti vaskosságán alig finomítottunk. A magunk mentsége: nem azt akartuk bemutatni, hogyan kellene beszélnie ma az ifjúságnak, hanem azt, hogyan beszél. A fiatalok mentsége pedig - a szerző bevezető tanulmányát idézve -... ha a padokat és a falakat nem szellmes, hanem trágár szavakkal firkálják össze a tanulók...ha az utcán, a buszon a lányok és a fiúk szájából egyre több ocsmányság ömlik, ez komoly társadalmi gondok - bajok vetülete! Ezeken pedig finomkodó cenzúrákkal segíthetünk a legkevésbé. Vissza