Fülszöveg
„Mi, akik őszintén hittünk a földi paradicsom, az új Éden kialakításának a le-lietőségében, neliezen, szomorúan vettük tudomásul, liogy az élet, a társadalmak, az emberek nem úgy működnek, ahogy mi képzeltük, szerettük volna. A világ, a társadalom ellentmondásait nem lehet kitörülni, felszámolni. Maradnak a szegények és a gazdagok, a hatalmasok és a hatalomtalanok. Elűzzük az egyik zsarnokságot, és jön a másik. ( )
Az olvasó nem történelemkönyvet, nem is politológiai esszékötetet tart a kezében. Az előbb elmondottak azt a történelmi hátteret vázolják fel, amelyben apáink és a magam nemzedékének boldogulnia kellett - már amennyire tudtunk. Három ember, két apám: Mihályi Ödön, a fiatalon meghalt költő, második apám, a politikus-történész, Horváth Zoltán és a magam sorsán keresztül beszélem el, mit is jelentett a nehéz 20. században élni, átvészelni a történelmi kataklizmákat úgy, hogy a baloldal tragédiái ellenére is megőrizzük hitünket a haladás némi módosítással igaznak tartott...
Tovább
Fülszöveg
„Mi, akik őszintén hittünk a földi paradicsom, az új Éden kialakításának a le-lietőségében, neliezen, szomorúan vettük tudomásul, liogy az élet, a társadalmak, az emberek nem úgy működnek, ahogy mi képzeltük, szerettük volna. A világ, a társadalom ellentmondásait nem lehet kitörülni, felszámolni. Maradnak a szegények és a gazdagok, a hatalmasok és a hatalomtalanok. Elűzzük az egyik zsarnokságot, és jön a másik. ( )
Az olvasó nem történelemkönyvet, nem is politológiai esszékötetet tart a kezében. Az előbb elmondottak azt a történelmi hátteret vázolják fel, amelyben apáink és a magam nemzedékének boldogulnia kellett - már amennyire tudtunk. Három ember, két apám: Mihályi Ödön, a fiatalon meghalt költő, második apám, a politikus-történész, Horváth Zoltán és a magam sorsán keresztül beszélem el, mit is jelentett a nehéz 20. században élni, átvészelni a történelmi kataklizmákat úgy, hogy a baloldal tragédiái ellenére is megőrizzük hitünket a haladás némi módosítással igaznak tartott eszméiben: az emberek testvériségében, a gondolkodás, a szólás, az alkotás szabadságában, a növekvő jólétet biztosító szociális igazságban." — írja a szerző bevezetőjében.
Mihályi Gábor személyes sorsán keresztül idézi föl a huszadik századi magyar baloldal történetét - különös tekintettel a két apára, Mihályi Ödön költőre, valamint nevelőapjára, Horváth Zoltánra, a magyar szociáldemokrácia meghatározó alakjára. Ugy állít emléket e két kiváló férfiúnak, hogy közken megelevenedik a korszak ís, amelyben és ahogyan élniük adatott.
O'
* ftÍK
iíííiiír'" ^
Mihályi Gábor 1923-ban született Kassán. Irodalomtörténész, kritikus. Tanulmányait az ELTE BTK francia-angol szakán végezte, az Eötvös Collegium tagja volt (1945-50), közben 1948-49-ben a párizsi Sorbonne-on tanult. A Nagyvilág című folyóirat rovatvezetője (1951-90), majd a Magyar Lettre Internationale főszerkesztője volt, később pedig az Európai Kulturális Füzetek főszerkesztője lett.
Moliere (1954); Roger Martin du Gard (1960); Végjáték. A nyugat-európai és amerikai dráma 25 éve (1945-70) (1971); Színházról vitázva (1978); Az életkudarcok írója, Roger Martin du Gard élete és művei (1981); A Kaposvár-jelenség (1984); A klasszikus görög dráma múlt és jelen összeütközésében (1987); A moderntől a Ijosztmodernig, (1998); Az eüenreneszánsz drámairodalma (2001); Két a[ia közölt (2012)
3 000 Ft
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal