Két csillag között

Fülszöveg

A cím a szovjet és az amerikai lobogó csillagaira utal; közöttük zajlott a szerző ifjúkora, menekülése az ÁVO poklából a CIA poklába. Ezt az egyedi, embert próbáló életet beszéli el a szerző, tényszerűen és dokumentálhatóan - de az egyszeri történet mögött felvillantva a hidegháború két frontjának embertelenségét, gátlástalanságát, jelszavainak ürességét és cinikusságát; a kisembert céljai érdekében, habozás nélkül összeroppantani és feláldozni kész nagyhatalmi brutalitást. Életének epizódjaiban megvilágítja a magyar-román problémát; a hit, az egyház és annak szolgálói kapcsolatát; a Rákosi-korszak hatalmi apparátusának és a kiszolgáltatott népnek a viszonyát; és sokoldalúan ábrázolja a nyugatra emigrált magyarok széttagoltságát, s nem utolsósorban azokat a keretlegény-típusú magyarokat, akik mind az ÁVO-nál, mind a CIA-nál az embertelenség szolgái voltak. A dokumentumregény ennek az útnak a stációit beszéli el: a nagyváradi otthon, Budapest, Pécs után a magyarországi belső emigráció, a bujdosás állomáshelyeit; a helyét nem találó, a magyar-román határon többször oda-vissza szökő fiatalember kálváriáját; a barátok és ellenségek portréit - az ötvenes évek Magyarországának szélesen felrajzolt tablóján emberi sorsok felvillanó képei értelmezik azt a nyomasztó-nyomorító valóságot, amelyből menekülni muszáj, az aláaknázott osztrák határon át a szabad világ felé. Szabad világ? A szerző ezt is megtapasztalta: a CIA augsburgi kínzókamrájában veszítve el ezt az illúziót. Élete az idealista, mélyen humanista ember megpróbáltatásainak története a történelem pokoli bugyraiban. „Tanú és tanúság voltam" - írta Fábry Zoltán egyik könyvének címéül; Kiss Ernő életregényének is ez lehet a mottója. Vissza