Két kultúra között 1.

Fülszöveg

„A művelődés reformja az egyetemek reformjával kezdődik. Ki tagadhatná, hogy az egyetemek ma az előbb említett önkéntelen heliotropizmus ellen dolgoznak? Kivétel nélkül szakembereket nevelnek; nem úgy, hogy egy szakban otthonossá teszik, hanem úgy, hogy a műveltség általános kérdéseiben idegenné. Félszegúszók nevelnek félszegúszókat. Emberi érdeklődését a szakgőggel körülnyílják, de gondosan elzárják előle a szak belső magmáját, ahol a szakkérdés is általános emberi rejtelmektől meleg, s a részletkutató a fürkészést megérdemlő lényeggel érintkezik. A foglalkozások a legjobb pedagógusok; a konyha többre tanítja a szakácsinast, mint a szakács, a hegedű többre a tehetséget, mint mestere. Az egyetemeken nincs konyha és nincs hegedű. Ott csak szakács van és zenetanár. A foglalkozást eltakarja a hallgató elől az előadás. Az egyetemi hallgatók tulajdonképpen foglalkozás nélküli emberek, akik beszámolókat hallanak a munkáról, amelyet maguk nem kísérelnek meg soha. Orvosi diplomát kaptam... Tovább

Fülszöveg

„A művelődés reformja az egyetemek reformjával kezdődik. Ki tagadhatná, hogy az egyetemek ma az előbb említett önkéntelen heliotropizmus ellen dolgoznak? Kivétel nélkül szakembereket nevelnek; nem úgy, hogy egy szakban otthonossá teszik, hanem úgy, hogy a műveltség általános kérdéseiben idegenné. Félszegúszók nevelnek félszegúszókat. Emberi érdeklődését a szakgőggel körülnyílják, de gondosan elzárják előle a szak belső magmáját, ahol a szakkérdés is általános emberi rejtelmektől meleg, s a részletkutató a fürkészést megérdemlő lényeggel érintkezik. A foglalkozások a legjobb pedagógusok; a konyha többre tanítja a szakácsinast, mint a szakács, a hegedű többre a tehetséget, mint mestere. Az egyetemeken nincs konyha és nincs hegedű. Ott csak szakács van és zenetanár. A foglalkozást eltakarja a hallgató elől az előadás. Az egyetemi hallgatók tulajdonképpen foglalkozás nélküli emberek, akik beszámolókat hallanak a munkáról, amelyet maguk nem kísérelnek meg soha. Orvosi diplomát kaptam anélkül, hogy annyira is orvos lettem volna, mint egy háromhetes asztalosinas asztalos, s végighallgattam a bölcsészeten két félévet anélkül, hogy a heti negyven órán tizedannyit tanultam volna irodalomból, mint egy kritikám megírása közben. Az egyetemi reform, nézetem szerint, ott kezdődik, ahol az egyetemen is belátják, hogy heti harminc óra előadást hallgatni - többnyire olyasmit, ami könyvben is megtalálható - nemcsak hülyítő, időrabló, de demoralizáló dolog is. Valamikor az egyetemnek volt egy közös bölcsészeti fakultása; akár jogász lett valaki, akár orvos vagy pap, ezt kellett először elvégeznie. Minden szakban egy közös kapun kellett belépni, a filozófia vezette el a növendéket megválasztott műhelyébe. Más alakban, de ma is így kellene ennek lennie. A szakemberek ne felejtsék el a tudomány közös ügyét, a tudósok a szellem közös örömét" - olvashatjuk e kötet egyik írásában. Németh Lászlónak küldetéstudata, tapasztalata, irodalmi tudása, szépírói képességei, társadalmi ismeretei összegzéseként születtek meg a magyar közművelődésről szóló tanulmányai, amelyek jelentős része kötetben eddig csak egyszer jelent meg. Ezek az írások meghökkentően, sokszor fájdalmasan időszerűek ma is. Monostori Imre átfogó válogatása abba a gondolati világba vezeti el Németh László olvasóit, amelyik az író-gondolkodó szívéhez talán legközelebb állt, hiszen meggyőződése volt: kultúra nélkül nincs emelkedő nemzet. Vissza