Kétely és kísérlet

Előszó

Az olvasó csalódni fog, ha interjúimból - legalább nagy vonalakban - tájékozódni kíván a romániai tudományosság egészéről. Ilyen célt szolgálni újságírói életformával és eszközökkel aligha lehet, hiszen ez a tudományos élet olyan sokrétű és nagyméretű változáson ment át az utóbbi évtizedekben, hogy sem az elméleti-módszertani eredmények, sem a társadalmi kisugárzás tekintetében nem lehet összehasonlítani, korábbi időszakokkal. Mégis vállalkoztam a kötetben szereplő élvonalbeli kutatók, tanárok felkeresésére. Hogy miért? Ennek két oka van.
Az utóbb években szabadidőmben és elég kitartóan gyűjtöttem a bukaresti szociológiai iskola "szóbeli emékeit", vagyis mélyinerjúkat készítettem Dimitrie Gusti professzor két világháború közötti mukatársaival és tanítványaival. A módszer az írott dokumentumokat nem (vagy keveset) hagyományozó csoportok történetének vizsgálatánál használatos, nem az oly sok publikációval rendelkező iskolánál, mint amilyen a Gusti-féle volt. Ám eg yalkalommal olyasmit mesélt az 1939-es dimbovnici kutatásról Mihai Pop professzor, a jeles folklorista, ami nyílvánvalóvá tette számomra, hogy még a tudománytörténet is értékesítheti a szóbeli forrásokat (ameddig ezek még megszólaltathatók), ha az alkotás társadalomlélektani, lélktani okait is fel szándékszik térképezni. Akkor merült fel bennem (és meg is kérdeztem): vajon nem lenne érdemes elkészíteni a bukaresti szociológiai iskola szóbeli történetét? Kérdésemre a professzor ösztönző hangsúllyal azt felelte: Mijért ne? Hozzáláttam a munkákhoz, de minthogy Gusti professzor multidiszciplináris scsoportokkal végezte felméréseit, a felkeresett "+monografisták" között más szakmájú kutató is akadt, mint szociológus. Vissza