Kétség és Remény

Fülszöveg

Rozanich István 1912-ben Csáktornyán született. Iskoláit a Fejér megyei Sárkeresztúron és Székesfehérvárott végezte. Ez utóbbi helyen érettségizett a ciszterek reálgimnáziumában. Hamarosan belső munkatársa lesz az Új Fehérvár című napilapnak. A háborús években mint katonai közigazgatási tisztviselő előbb Erdélyben, később Újvidéken tevékenykedik. A háború után családjával Bajorországba kerül, majd először Franciaországba, később Belgiumba megy, végül 1949-ben Venezuelában telepszik le.
1956 óta kenyérkereső munkája mellett Caracasban szerkeszti a Caribi Újság című hetilapot. Irodalmi próbálgatása már a középiskolában kezdődött. Fehérvárott osztálytársaival verses antológiát ad ki "Jövőnk" címmel. 1942-ben "Gonoszok" címmel ifjúsági regénye jelenik meg régi lapja kiadásában. 1954-ben "A harangszó csodája" című történelmi kisregénye az USA-ban lát napvilágot, nem sokkal később a "Katolikus Magyarok Vasárnapja" verspályázatán első helyen végez. A római Anonymus kiadó regényfordításai pályázatán Mirko Jelusich horvát történész-író Hannibál című művének fordítását a legjobbnak ítélik. 1974-ben "Kenyér és bor" című verseskötete a Buenos Aires-i Transsylvania könyvkiadónál jelent meg.
1981-ben jelenik meg "A másik partról" című kötete, amelyet a clevelandi Árpád Akadémia aranyéremmel tüntetett ki.
1984. november 5-én szomorú hír érkezett a Caribi Újsághoz, amelynek 30 éven keresztül volt szerkesztője.
Rozanics István meghalt. Élete utolsó percéig szívén viselte a venezuelai magyarok sorsát, és harcolt az idegenben élő magyarok egységéért. Vissza