Mostanában fekete lovakkal álmodom

Szerző

Ketykó István

Szerkesztő

Ádám Tamás

Lektor

Baranyi Ferenc

'Ketykó István: Mostanában fekete lovakkal álmodom ' összes példány

Kiadó:	Szerzői magánkiadás
Kiadás helye:	Verőce
Kiadás éve:	2007
Kötés típusa:	Ragasztott papírkötés
Oldalszám:	132 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	21 cm x 15 cm
ISBN:	978-963-06-3054-2
Megjegyzés:	Néhány színes fotóval.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

ELŐ/SZÓ ?HANG ?/
Valamelyik régebbi kötetem fülszövegében olyasmit írtam, hogy engem sem érdekel már a költészet maga. Csak annyi érdekel belőle, amennyi visszatérül az olvasói oldalról. Növekvő jóindulatban, egészséges hazaszeretetben, nagyvonalúbb közgondolkodásban és az „átölellek emberiség" egyetemes schilleri humanizmusában. Magyarán: számomra csak az a költői mű jelent valamit, amelyik cinkostársául képes szegődni a legkonstruktívabb emberi moccanásoknak a lélek mélyén. Csak azt a költőt ismerem el, aki - Petőfivel szólva - „használni s nem ragyogni" akar elsősorban. Biztos, hogy a divatos, lombikban gyártott költői termékek között is sok az izgalmas és figyelemre méltó teljesítmény, de ezek mindegyike számomra csak szó, szó, szó.
Vagy éppen néma csend.
Ketykó István versei segítenek bennünket embernek megmaradni egy olyan világban, ahol nem cél az, hogy a társadalom gondolkodó és nemesen érző lények összessége legyen. Nem. A mostani globalizálódó világnak arctalan masszára, dolgát robotként, mechanikusan tevő egyedek tömegére van szüksége, mert a fogyasztógéppé redukált homo / sapiens?/ a legprimitívebb eszközökkel is manipulálható politikailag.
A művészet dolga, hogy az ilyen entitásokat visszaemelje az emberiség fogalomkörébe. Éppen ezért minden írástudó, aki csak a saját köldökét szemléli elmélyülten vagy csupán öncélú, szakmakápráztató kísérletezésekre tékozolja a tálentumát, árulást követ el. Felelőtlen és sokszorosan vétkes. Éppen most van szükség a tisztességes, közérthető, a humánumot bátorító, magabiztosabbá tevő költői szóra , most, amikor a líra - és általában a művészet - apályának lehetünk tanúi. Nem engedhetjük, hogy a költészetet - „már úgyis csak magánügy" jelszóval - rezervátumba szorítsák.
Ketykó István „jelző nélküli költő", amilyennek Váci Mihály mondta magát. Nem népi, nem polgári humanista, nem közéleti, nem konzervatív, nem modem - egyszerűen csak költő, méghozzá úgy költő, ahogy most, a harmadik évezred elején kell költőnek lenni.
Konok hite, hogy a szertelen ember - ha a szellem és a szerelem kíséri -valóban nagy lehet egyszer majd.
És nem csupán a saját kóros képzeletében.
Olvassuk szeretettel ezeket a verseket - emberebbé igéznek bennünket. Vagy legalábbis - amint már említettem volt - segítenek abban, hogy megmaradjunk embernek.
Bárányi Ferenc Vissza

Fülszöveg

Ketykó István a Nógrád megyei
Szügy községben született 1946. november 27-én. Édesapja cipész mester volt, de nem ismerte, mert
az még születése előtt pár hónappal szívbetegségben elhunyt.
A szegény családban ő volt a hatodik gyermek. Özvegy édesanyja szabad kéményű, petróleumlámpával világított kis bérelt
házikóban nevelte fel a jól tanuló legkisebb fiát. Onnan vezetett útja -mint a mesében - egykori iskolaigazgatója, Papp Győző segítségének köszönhetően a balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba, ahol 1965-ben szerzett érettségi bizonyítványt. A továbbtanulásról azonban a család rossz anyagi helyzete miatt le kellett mondania, ezért a MÁV-nál helyezkedett el. Húsz éven keresztül - ún. vonali tartalékosként - forgalmi szolgálattevő beosztásban dolgozott. Négy vasúti vonal állomásain teljesített szolgálatot, majd öt éven keresztül a budapesti vasútigazgatóság személyzeti és munkaügyi osztályán alkalmazták munkaügyi főelőadóként.
Közel tizenkét évig köztisztviselőként, a Nógrád Megyei Munkaügyi Központ Rétság Városi Kirendeltségének főmunkatársaként tevékenykedett egészen 2004. március 18-áig, amikor is korengedményes, öregségi nyugdíjba vonult.
Nős - három gyermeke van : Ágnes (34), István (25), Valéria (22) évesek. Felesége, Radnai Judit pedagógus.
A Dunakanyarban, Verőcén élnek.
Az újságírói műfajban 1968-óta dolgozik- MÚOSZ-stúdiót 1989-ben végzett.
Verseket 1976 óta publikál - az ország szinte valamennyi napi, -hetilapja; (megyei és országos lapok, folyóiratok); egy eszperantó folyóirat, valamint egy magyar nyelvű szlovák női magazin közölte verseit. Elhangzottak versei a Magyar Rádióban, valamint a miskolci Irodalmi Rádióban. Alapító tagja a balassagyarmati Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak, valamint a rétsági Spangár András Irodalmi Körnek.
Eddig huszonöt szépirodalmi antológiában olvashatók versei.
Első önálló verseskötete Ima bocsánatért címmel 2000-ben jelent meg a nyíregyházi Rím Könyvkiadó gondozásában.
9789630630542 Vissza

Tartalom

Tartalom
ELŐ/SZÓ?HANG?/ 7
Ima bocsánatért (2000) 9
Útszéli kövön 11
Adjátok csak rám 11
Hazatéréseim 13
Elbitangolunk hát 14
Szekercéd élén 14
Lesnék pitypang-ölelést 15
Összefüggések láncolatában 16
Látomás esőben 17
Helyváltozások két kisfröccs után 17
A tékozló fiú monológja 18
Hagyd nálam végleg a dalt 18
Kirendelés szavak mellé 19
Bakter-dal 20
Emlékeim, akár a jégcsapok 21
Verébsirató 21
Azok a régi éjszakák 23
Páros (álom) szonett 23
Álmaimban a Krisztina foglaltat jelez 25
Fohász álmatlanságkor 27
Itt és most 28
Nyolc év után 29
Hetedik év 29
Nyárvégi hullámverésben 30
Reggel nagy mosásba adjuk 31
Csönd - fájdalommal 32
Ima bocsánatért 33
Nyárutó 33
Bocsásd meg gyönyörű terhét 34
Rég elrobogott már 35
Ölelések, lobogások, kézfogások 35
A magány elégiája 36
Könyörgés kínokért 37
A Feleségek könyve ciklusból 39
Sintér éjszakák 41
Így szeretlek 41
Szerelemőrző 42
Siess! 42
Vörösre izzanak 43
Turini lepel 44
A tengert hozd haza 44
Színek évada 45
Júniusi mennybemenetel 45
Oltár anyámnak 46
Halk rekviem 47
Sólyomröptű lányok 47
Szerelmed parazsával nyelvemen 48
Arcomra hajolj 48
Testté lesz bennem az ige 49
Ha hiányzik nevem 50
Lila szonett 50
Kilencedik hónap 51
Gyökeret ver bennem hiányod 51
Csak bírjuk elviselni 52
Restellte magát 52
Szemem parazsa rácsodálkozik 53
A Zsoltár ciklusból 55
Invokáció 57
Imaféle Annához 57
Anna nélkül 58
Zsoltár 58
Talán lehettél volna 59
Hajnali fohász 60
Irigylem a tövismadarakat 61
Talán közelséged 62
Miért e marathoni futás ? 62
A Sirályhangok ciklusból 65
Hószínű imák 67
Anyám gondolatai 67
Egy be nem tartott fogadalom 68
Karácsonyi álom 69
Fehér karácsony 69
Sirályhangok 70
Rekviem 71
„Odaátra" is áthatolnak 72
Magamba kövesedem 72
Őr haj óim 73
A Halhatnék bár ciklusból 81
Azt hittem, versben többé senki után nem jajdulok 83
Halhatnék bár Haitin is 84
Már közelítek feléd 85
Betoppansz, meglepsz a bőrfotelben ülve 86
Az Ima bocsánatért című kötetből kimaradt versek 87
Óvjátok őt lombok 89
Példázat egy szerelemről 90
Gyötrelmesen szép ájulások 90
Kelts fel, ha rosszat álmodom 91
Gyönyöre közben a pad alá esett 92
Kard éle, vagy angyalszárny 93
Új versek 95
Mostanában fekete lovakkal álmodom 97
Mostanában fekete lovakkal álmodom 99
Mert oly mindegy hol járom be tested dűlőit 100
Ne mondd hogy hiányzom úgysem hiszem el 101
Szemedben rőt fényt látok 101
Hibáztam sokszor lassan már vér fröccsen vékony mellemen 102
Valami hiányzik belőlem mindegy mikor s miért 102
Szilveszter vagy nem szilveszter oly mindegy nekem 103
Ötvenhat loboncos évemmel nem kérkedem 103
LEVELEK EGY ADDIKTOLÓGIÁRÓL 105
Első levél 106
Gyönyörök lugasában pillantásod rámkövül 106
Második levél 107
Minden földi gondod megoldódik 107
Harmadik levél 108
Nem a szívemet takarja majd szelíd mosolya 108
Negyedik levél 109
Dadogó szavak kórházi ágyon 109
Ötödik levél 109
Vidám verseket kellene már írnom 109
Hatodik levél 110
Köszöntenélek de nem tudlak meghaltak a vonalak 110
Hetedik levél 111
„Ne ürítsem ki a kelyhet, melyet az Atya adott nekem?" 111
Nyolcadik levél 112
Ma már megmásznám érted a sziklákat csúcsokat 112
Kilencedik levél 113
Régebben dézsaszámra hullottak rám csókjaid 113
Tizedik levél 114
Már túl vagyok a szétválasztáson 114
Tizenegyedik levél 115
Kés alá feküdtem önként lelkem mélyéig hatolt a szike 115
Tizenkettedik levél 116
„Húzok" akár egy igazi lapszerkesztő kő keményen 116
Tizenharmadik levél 117
Kilences kórtermi „mesterhármas" 117
Tizennegyedik levél 118
Nagyon irigyeltem azt a párt 118
Tizenötödik levél 120
Húzni hazafelé mint a vadludak 120
Ágnes könyve 121
Apa imája 123
Vinnélek magammal de elragadtak tőlem távoli városok fényei 123
Száz és száz örömlángban kutattam arcod 124
Késett vallomás 127
Ha elszállnak belőlem a sóhajok mit ér majd élete 128
Késett vallomás robog feléd mielőtt vörösre vált a szemafor 129