Kézai Simon magyar krónikája/Priszkosz rétor töredékeiből

Előszó

A győzhetetlen és hatalmas Urának, III. László Magyarország legdicsőségesebb királyának, hű papja, Kézai Simon mester kívánja, hogy ahhoz fohászkodjék, kinek fényességét Nap és Hold csodálja.
Minthogy forró kívánsága szívednek, hogy a magyarok történetét megismerjed, én pedig igazán ismerem, meggyőződtem róla, hogy ezen nemzetnek Olasz-, Francia- és Németország szerte különféle iratokban elszórt és széthányt történelmét egy kötetbe szedjem; nem követve Orosiust, aki Ottó császár kedvéért, kinek a magyarok különböző csatáikkal több kellemetlenséget okoztak, sok hazugságokat költ össze könyveiben, és azt állítja, hogy a magyarok parázna ördögöktől származnak. Ugyanő továbbá abban is túlment az igazságon, hogy, amint láthatjuk, a magyaroknak csakis szerencsétlen kimenetelű harcairól tesz említést, a szerencséseket pedig elhallgatja, ami nyílt gyűlöletét világosan mutatja. Én tehát az igazság után akarok indulni és mind a szerencsétleneket, mind a szerencséseket beszövöm, és meg fogom írni az említett nemzet származását is, továbbá, hol laktak, hány országot foglaltak el és hányszor változtatták lakóhelyüket. Mégpedig annak segítségével és kegyelme közreműködésével, aki mindennek, ami csak a Hold korongja alatt és azon túl él, a teremtés által Ura-Istene, Teremtője és egyszersmind Megváltója, kinek legyen tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké.
Vége az előszónak. Vissza