Kézdivásárhely

Előszó

Régi dokumentumokból, egykori és mai írásokból, rajzokból és fényképekből válogattuk össze kis füzetünk anyagát és vásárfiaként ajánljuk város- és múzeumlátogatóinknak. Ha már múzeumi tárlókba került a hajdan híres székelypogácsa, helyette talán ez a csekélyke gyűjtemény is segít emlékezetünkbe csalogatni a felsőháromszéki lapos lapály közepébe, a Torja patak két partjára telepedett kisvárost. A mait és a hajdanit is, amikor még Praetoria Augusta néven szólítgatták a római légiók katonái. Erre már csak a név és néhány tégla- meg vízvezetékmaradvány emlékeztet. Az Ojtoznál át-átcsapó és a medencét végigsöprő vándornépek pusztítják s csak az ezredforduló után elevenedik porából, fából és deszkából összeácsolt vásároshelyként. Latinul: Asserculi oppidum, azaz deszkaváros. Ezt aztán Zsigmond király egy 1407-ben keltezett adománylevelében az Erdélnyke vajdát, a székelyeknek ispánt adó Apor urak falujáról Thoryawasara néven emlegeti. Egészen a XVI. század közepéig viseli ezt a nevet, vagy ennek, az ingadozó hangjelöléssel okolható valamelyik változatát, a Civitas Thorijawasarhel-t (1492), az Oppidum Thoria Wasar-át (1538) és az Oppidum Wasar-t. Honterus 1532-es térképén Neumarck, azaz Újváros szerepel a helyén; tudós kancellisták emlegetik Siculipolis, azaz Székely város néven is, amíg János Zsigmond 1562-ben keltezett levelében elő nem bukkan a máig megtartott megnevezés: Kyzdywasarhel. Vissza