Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban

Előszó

A településtörténeti és földrajzi kutatásnak fontos anyagát teszik az egyes vidékekről, városokról és falvakról készült egykorú térképfelvételek. Minél több és minél régibb térképpel rendelkezünk valamely helyről, annál pontosabban megrajzolhatjuk annak területi változásait és településtérképét. Sajnos, nagyobb méretű és az egyes helyek külterületét is részletesen feltüntető térképek nem nagy számban maradtak ránk és azok is, amelyek megvannak, nehezen hozzáférhetők a kutató számára. Nehéz feladat elé állítja a kutatót az a körülmény is, hogy a régi térképekre vonatkozólag irodalmunkban nem talál útbaigazítást. Nagy szükségét érezzük egy összefoglaló munkának, amely legalább egy bizonyos időpontig, mondjuk egyelőre a XIX. század elejéig, az eddig ismert térképek hiteles jegyzékét tartalmazza. Megfelelő irodalom híján és ilyen útmutató nélkül, mint magunk is tapasztaltuk, a feldolgozó néhány publikációra és a helyi levéltárak szegényes anyagára utalva kénytelen munkáját elvégezni, melyről maga is elismeri, hogy több és régibb térkép alapján feladatát pontosabban oldhatta volna meg. Bár e térképek csak egy részét teszik a településkutatás anyagának, jelentőségük mégsem kicsinyelhető, ha figyelembe vesszük, hogy a kartografus szeme sok olyant meglátott, amiről az egykorú oklevelek és feljegyzések megfeledkeztek.
Csanádvármegye felszabadulás utáni betelepülésével kapcsolatban térképek után kutattunk a helyi levéltárakban, ahol találtunk is 1-2 térképet a XVIII. század utolsó és a XIX. sz. első évtizedéből. E kutatást a bécsi levéltárakban tovább folytatva azt tapasztaltuk, hogy itt nemcsak a szóbanforgó vármegyéről, hanem más területekről is nagy számban találhatók jóval korábbi időből származó kézirati térképek, sőt itt van a településkutatás legbecsesebb forrása, Magyarország Mária Terézia és II. József idejében történt katonai felmérésének több mint ezer kézirati lapból álló gyűjteménye. Vissza