Kéziratok - megyénkről

Előszó

"Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s az által is üresebb legyen a mult, szegényebb a jelen s kétesebb a jövő." Az idézet Ipolyi Arnoldtól, a tudós történész, néprajzgyüjtő és régésztől származik, aki arra is figyelmeztet, hogy "azon nemzet, mely emlékeit veszni hagyja, saját síremlékét késziti." Ipolyi 1854-ben "Magyar mythológia" cimü müve előszavában a nép élő emlékei megörökítéséről, átmentéséről, a honismereti tevékenység fontosságáról beszél, erélyes és kiterjedő munkálkodást követel és módszertani tanácsot is ad, mondván "mi valamint egyesek erejét felülmúlja, ugy csak számosok folytonos s messze a nép benső rétegeibe ható figyelme és vizsgálata által létesithető egyedül." Haladó hagyományaink közül az együtt munkálkodók közül megemlíthetjük a Dunántuli Történelemkedvelők Társaságát, amely 1863-tól 1869-ig, a Magyar Történelmi Társulat megalakulásáig működött. Terveik között szerepelt többek között Magyarország történetének megirása. Ennek a hatalmas vállalkozásnak megvalósítása érdekében a tagok külön-külön vállalták egy-egy megye történetének feldolgozását olyan mélységekben, hogy abban a nép, az ipar, a mezőgazdaság története is a korábbiaknál nagyobb szerepet kapott volna, önzetlen buzgalommal hordták össze a különböző levéltárakból az okleveleket, megörökítésre méltónak tartott adatokat, irodalmi forrásokat, mert tudták, hogy "csak egymást segitve boldogulhatnak valamire." Rohanó korunk szinte legyőzhetetlen dilemmája születik meg. Az ember, aki szeretne minél többet megismerni a világból, képtelen megbirkózni, magáévá tenni a töméntelen információt, amely nap mint nap éri. Vissza