Kézjegy 22.

Fülszöveg

A „Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja 1993 tavaszán alakult, mint városi csoport. Ennek az ősi-hősi időnek a szüleménye egy vékonyka kiadvány volt, Sintértelep címmel. Egy évvel később - 1994. április 22-én - megyei egyesületté vált a Kézjegy klub, 25 alapító taggal. A csoport első antológiája 1995-ben látott napvüágot, s azóta minden évben megjelent egy újabb kötet. Illusztrációkat, alkalmanként más-más Tolna megyei alkotótól kér a klub. Most a szekszárdi Biszák László vállalkozott a rajzok elkészítésére.
A bevezető gondolatok megírására mindig egy jeles - a megyéhez kötődő - tollforgatót kémek fel az antológia szerkesztői. Ez alkalommal a szekszárdi főiskola (a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kara) dékánhelyettese, a tudományos és irodahni műveket is publikáló Nagy Janka Teodóra ajánlja a kötetet az olvasók figyelmébe.
Az egyesület nyitott, olyan értelemben is, hogy várja a megyében élő szerzőket tagjai sorába, és olyan értelemben is, hogy keresi a kapcsolatot az ország... Tovább

Fülszöveg

A „Kézjegy" Tolnai Tollforgatók Klubja 1993 tavaszán alakult, mint városi csoport. Ennek az ősi-hősi időnek a szüleménye egy vékonyka kiadvány volt, Sintértelep címmel. Egy évvel később - 1994. április 22-én - megyei egyesületté vált a Kézjegy klub, 25 alapító taggal. A csoport első antológiája 1995-ben látott napvüágot, s azóta minden évben megjelent egy újabb kötet. Illusztrációkat, alkalmanként más-más Tolna megyei alkotótól kér a klub. Most a szekszárdi Biszák László vállalkozott a rajzok elkészítésére.
A bevezető gondolatok megírására mindig egy jeles - a megyéhez kötődő - tollforgatót kémek fel az antológia szerkesztői. Ez alkalommal a szekszárdi főiskola (a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Kara) dékánhelyettese, a tudományos és irodahni műveket is publikáló Nagy Janka Teodóra ajánlja a kötetet az olvasók figyelmébe.
Az egyesület nyitott, olyan értelemben is, hogy várja a megyében élő szerzőket tagjai sorába, és olyan értelemben is, hogy keresi a kapcsolatot az ország más, hasonló alkotóműhelyeivel, valamint a Tolnából elszármazott költőkkel, írókkal. Utóbbiak gyakorta erősítik a Kézjegy-antológiát verseikkel, kisprózáikkal. Sokféle kapcsolat létezik a szerzők és e táj között. A többség itt él, de van, aki csak „átmenetileg állomásozott" Tolnában: itt nőtt fel, itt tanult, itt dolgozott, itt talált a páijára stb. E kötetben egymásra és az olvasóra kacsinthatnak.
Sajnos, össztársadalmi szinten is még a kacsintgatásnál tartunk. A cikizős beszólásoknál, rosszabb esetekben, szabad szájú, intemetes közösségi oldalakon az anyázásnál. A magyarországi rendszerváltás után negyedszázaddal se arra kormányozzák a bringát, amerre tekernénk. Most speciel a stadionépítések korát éljük, miközben az egészségügyre, az oktatásra és a kultúrára - pláne a vidéki irodalmi életre - lehangolóan kevés a forrás. Kár. Mert mindig az írástudók adnak hírt a holnapnak a máról. Érdemes volna erőteljesen lobbizni náluk, érdemes volna jobban megbecsülni őket!
Wessely Gábor Vissza