Kharón 2004/4.

Előszó

Tisztelt Olvasó!
Jelenlegi számunk sokrétű olvasnivalót kínál minden kedves érdeklődő számára, aki megtisztel minket figyelmével. A tematikus gazdagságon belül azonban két írás is foglalkozik azzal a fontos problémával, hogy a gyógyíthatatlan betegek otthonápolása milyen fizikai és lelki terheket ró az önfeláldozó családtagokra, így valamelyest ez a téma kiemeltebb szerepet élvez.
Versrovatunkban ezúttal egy kétkötetes költőnő (Idő-gettó, 2002; tollbafojtás, 2004), Lárai Eszter (1963) mutatkozik be, aki „(anyám csöndje)" című lírai részciklusát mutatja be „A kisleánykor panaszaiból" címmel publikált versciklusából.
Első írásunk akár esettanulmánynak is felfogható lenne, de annál többre mutat lírai stílusával. Palotás Rozina, aki jelenleg a katolikus teológián tanul, és emellett lelkigondozó képzésen vesz részt, önkéntesként heti egy napot a Baleseti és Sürgősségi Intézetben is szolgál. Alig egy héttel az otthonukban elhunyt apósának halála után emlékszik vissza arra az útra, melyet a beteg és családja tett meg ezekben a mindenki számára nehéz napokban, s veti papírra érzéseit. Érzéseket, melyeket átsző a gyász fájdalma, a hiány, de ezeken felülemelkedve egy olyan semmihez nem fogható, a bánatot enyhítő boldogság is, amely csakis annak adatik meg, akit megperzselt az életből való elmúlás misztikus szentsége.
A család és a haldokló hozzáállása példaadó értékű, különösen azért is, mert tudjuk, hogy ezt az utat végigjárni korántsem olyan egyszerű sokak számára. Simkó Csaba hospice-főorvos tanulmánya épp azokra a nehézségekre irányítja a figyelmet, amelyekkel munkája során nap mint nap találkozik. A súlyos betegek otthoni ápolásának gyakran nem csupán életvezetési, anyagi gátjai vannak, a rosszul megélt pszichés traumák, a beteg és a hozzátartozók közötti elégtelen - a meg nem értettségből fakadó - kommunikáció sokszor okozhat konfliktushelyzetet. Vissza