| Hans Küng: Előszó a magyar kiadáshoz | 11 |
| Ki a keresztény? | |
| Nem egyszerűen az a keresztény, aki humánus, szociális vagy akár vallásos életet próbál élni | |
| Csakis az, aki emberségét, közösségi hajlandóságát, vallásosságát Krisztusból merítve igyekszik megélni | 13 |
| A kereszténység megkülönböztetője maga Krisztus Jézus | 14 |
| Azt nevezzük kereszténynek, aki a mai világban is Jézus Krisztust követi úgy, hogy olyan igaz emberként él, cselekszik, szenved és hal meg, akit jóban, rosszban, életében és halálában mindig Isten hord a tenyerén, és aki mindig kész másokon segíteni | 16 |
| Ki is Jézus Krisztus? | |
| Krisztus nem más, mint a történelmi Jézus, a názáreti | |
| Papnak nem pap, nem politikai forradalmár, de még szerzetes aszkéta, vallásos moralista sem, mégis mindegyik irányában kihívást jelent | 19 |
| Jézus nem hirdetett sem teológiai elméletet, sem új törvényt, még önnönmagát sem | |
| Ő Isten országát hirdette: Isten ügyét (Isten akaratát), hogy végül is az győzedelmeskedik, és hogy ez azonos az ember ügyével (örök boldogságával) | 21 |
| Jézus az ember javáért tett gyakorlatilag viszonylagossá megszentelt intézményeket: törvényt és kultuszt | 23 |
| Így támasztott Jézus igényt arra, hogy egyszerre legyen Isten és ember szószólója | |
| Határozott, végleges döntést követelt: de nem valamilyen tekintélyt, dogmát, törvényt kívánt elfogadtatni, hanem az általa hozott Örömhírt. És ezzel már közvetve fel is merült a kérdés személye felől: Ki ez az ember? Tévtanító, hamis próféta, istenkáromló, népámító - vagy pedig...? | 24 |
| Végső soron Isten a vita tárgya. De Jézus nem új istenről beszél, hanem Izrael Istenéről - csak új értelemben: mintl az elesettek Atyjáról - s ő maga ezt az Istent "Atyám"-nak szólítja | 26 |
| Jézus erőszakos halála logikusan következett abból, ahogy Istenről és emberről gondoskodott | |
| A törvény, jog és erkölcs ősei durva erőszakkal feleltek arra, amit ő erőszak nélkül tett, kereszthalála a törvény átkát teljesítette be rajta | |
| Jézus képviselője lett a törvényszegőknek, bűnösöknek | |
| Embertől, Istentől egyaránt elhagyottan halt meg | 28 |
| Jézus halálával mégse lett mindennek vége | |
| Követői hiszik: "A Megfeszített örökké él Istennél - Ő a mi reményünk." | |
| Akit Isten feltámaszt, nem a tér-idő életbe kerül vissza, nem ezt az életet folytatja, hanem fölvétetik abba a felfoghatatlan, mindent átölelő Valóságba, amit Istennek nevezünk | 29 |
| A feltámadás hite tehát nem járulék, hanem gyökerében ragadja meg az istenhitet, a hitet a teremtő Istenben | 31 |
| Aki nem hisz a Feltámasztottban, nem hihet indokoltan, kellő alappal a Megfeszítettben sem | |
| De aki a Keresztben nem hisz, annak a Feltámasztottba vetett hitéből épp a meghatározó, a megkülönböztető lényeg hiányzik | |
| A kereszténység alapvető kritériuma Jézus Krisztus, éspedig a Megfeszített | 32 |
| Csak a feltámasztott Jézusba vetett hit ad magyarázatot arra, miképp keletkezhetett az Egyház: Jézus Krisztus Egyháza, azok közössége, akik Jézus Krisztus ügyét magukévá tették, és erről az ügyről, az emberek közös reményéről, tanúságot tesznek | 33 |
| "Katolikus" és "protestáns" között ma már nem néhány hagyományosan eltérő tantétel a döntő különbség, hanem a reformáció óta kialakult ilyen vagy olyan magatartás | |
| Ez azonban már egyoldalúsága folytán túlhaladott, az igazi ökumenizmusban pedig integrálható | 36 |
| A keresztény egyházak közös, ökumenikus alapja az, hogy Jézust a Biblia szerint Krisztusnak vallják - Isten és ember, az ember és a másik ember közötti egyedüli mértéknek | |
| Ezt a megvallást minden kornak újra meg újra le kell fordítania a maga nyelvére | 37 |
| Ki él keresztény életet? | |
| A keresztény Krisztus követéséről ismerhető fel | |
| Az élő, mértékadó Krisztus Jézusban ügye megtestesült: új életkedv, új életmód valósult meg benne, Jézus Krisztus konkrét, történelmi személye az, ami szuggesztív, érthető, követhető, ugyanezeket a tulajdonságokat örök ideában, absztrakt elvben, általános normában, gondolati rendszerben hiába keresnénk | 41 |
| Jézus Krisztus a ma embere számára egy bizonyos életszemlélet és életvitel sokféleképp megvalósítható alapmodellje | |
| Személye az egyént és társadalmat pozitív és negatív állásfoglalásra hívja (tessék, ezt szabad!), felhívja (ezt kell csinálnod!), kihívja (rajta, képes vagy rá!) | |
| Közelebbről: alapvetően új tájékozódást és belső tartást, új motívációkat ad, készségeket ébreszt, tettekre serkent, új értelmi látóhatárt nyit, új célt tűz ki | 43 |
| Kell, hogy az Egyház számára is Jézus maradjon mindenben a mérték | |
| Az Egyháznak csak addig van hitele, míg Jézust követve átmeneti, szolgáló, bűntudatos, elkötelezett egyházként járja útját | |
| Ebből minden kornak gyakorlati következtetést kell levonnia az állandó, belső megújulásra és ökumenikus megértésre nézve | 45 |
| A keresztény hitnek és a nemkeresztény humanizmusnak épp az a próbája, hogy mennyire képes a negatívummal megbírkózni | |
| A keresztény ember számára csak a kereszt világítja meg a negatívum maradéktalan elfogadásának értelmét | |
| A keresztet követni nem kultikus imádást jelent, nem misztikus elmélyülést, nem erkölcsi szempontból pontos másolást | |
| Azt jelenti, hogy az ember Jézus keresztjével gyakorlatilag sokrétű párhuzamba állítható tulajdon keresztjében ismeri föl élete és szenvedése útját, és igyekszik ezut az utat végigjárni | 47 |
| De minden tevékenységre ösztönzés mellett a megfeszített Jézus színe előtt végül is nem az ember teljesítménye (teljesítményből fakadó megigazulás) az igazán fontos, hanem jóban-rosszban egyaránt feltétlen bizalma Istenben, az élet legfőbb értelmében (hitből fakadó megigazulás) | 49 |
Folytatás Microsoft-tal