"...Ki ismered vérünk ízét, tégy vallást, karszti kő!"

Előszó

10 éves az Isonzó Baráti Kör. Talán az utolsó pillanatban született meg. Életrehívóit az a cél vezérelte, hogy szervezeti keretet biztosítson mindazok részére, akik - különböző indítékok alapján érdeklődést tanúsítanak a XX. század világégésének lassan feledésbe menő korszaka iránt. Nagyapáink, dédapáink emlékezetében még elevenen éltek Doberdó, Isonzó, Piave térségének eseményei. Nekünk - a ma élőknek elsősorban a következményei jutottak. A magyarság tragédiája nemcsak a vesztes háború tragédiája, hanem a vesztett illúzióké, a megszakadt hiteké és vágyaké. A ma élők, akik iskolapadban és tankönyvekből tanulták a háború olasz frontjának eseményeit nehezen értik ezt. Ezzel az igazsággal csak ott, a helyszínen lehet szembesülni: Soca és Bovec, Solkán és Sveto temetőjében, Reidpuglia és Kobarid, Oslavia és Monté Grappa monumentális emlékműveinél. A két világháború között a háborút követő néhány évet leszámítva a revánsra készülő politikának az átrendezett politikai és nemzetközi viszonyok között nem volt figyelme a „vereséget hozó" áldozatokra. A szülők és a hozzátartozók magukra maradtak emlékeikkel és emlékezéseikkel. A második világháború után pedig a doni tragédiával együtt feledésbe merültek a K. und K. katonák is. A történetírás sokáig adós maradt e kor valósághű feltárásával. Az irodalomban és a filmművészetben is - egy-egy alkotása kivételével - elmaradt a valóság hű megidézése. Baráti körünk e nagy adósságból kíván valamit törleszteni. Az eltelt tíz év alatt közel félszáz emléktúra közel 2000 részvevője faggatta a helyszínen a sírköveket, a kavernák maradványait, a magányos fejfákat. Adósságtörlesztő, kötelességnövelő élmények ezek, torokszorítóak, s mégsem lehangolóak, inkább szívmelengetőek és felemelőek. Vissza