Ki szerette a cárnőt?

Előszó

Részlet a könyvből:
"A nagy tükör úgy ereszkedik le, mint az emelőpaneles ablak. A nő, aki éppen elfordította az emelőkart, elmosolyodik: mindannyiszor megreszket egy picit. Mi lenne, ha a keret a padlóra zuhanna és kitörne az üveg? De puhán siklott le - a világ kettévált. Ezen az oldalon fehér-arany szalon. Odaát, a tükör rejtekében hálófülke, gyertya, meztelen, lihegő férfi... Inas óvatoskodik be a társalgóba. -Felség, a kamarás úr megérkezett. Az asszony már az írópultnál ül, kezében toll. A hosszú ruha szerelemittas testet takar. - Mondja meg neki, hogy bejöhet! Az asszony egy vizenyős szemű aggastyán elé megy, akinek testalkata meglehetősen erős, fehér harisnyás vádlija viszont elég vékony. - Remélem, herceg, azt szeretné nekem jelenteni, hogy a kazanyi kormányzóságban helyreállt a rend... A kihallgatásnak vége, az asszony az emelőkarhoz siet. A tükör felemelkedik, előtárul a hálófülke... Az imént egy erős testalkatú, sebhelyes férfival ölelkezett a nő. A fülke mostani foglya karcsú, ajkán enyhe duzzogó mosoly játszadozik... A férfi éppen abban a pillanatban jajdul fel az élvezettől, amikor a kamarás köhint az ajtóban, mielőtt bejelentené a látogatót A nő kibontakozik az ölelésből, felveszi ruháját, megigazítja haját. A tükör leereszkedik, eltakarja a fülkét...
- Őexcellenciája Sir Robert Gunning, Anglia nagykövete!" Vissza