Michelangelo Buonarroti versei

Szerző

Michelangelo Buonarroti

Szerkesztő

Somló Vera

Fordító

Rónay György

'Michelangelo Buonarroti: Michelangelo Buonarroti versei ' összes példány

Kiadó:	Magyar Helikon
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1980
Kötés típusa:	Fűzött keménykötés
Oldalszám:	302 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	24 cm x 15 cm
ISBN:	963-207-215-4
Megjegyzés:	Színes és fekete-fehér reprodukciókkal illusztrálva.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

A cukorra, gyertyára és szamárra	218
Addig kellett volna magasba szállnom	88
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek	174
A halál biztos, de az óra még nem	215
Ah, mindenütt csak téged lássalak	197
Ahogy apadnak fogyó életem	144
Ahogy már a keblemen viselem rég	186
A józan ész zsörtölődik velem	21
Akarnám, Uram, mit nem akarok	208
A kelyheket pajzzsá s karddá verik	13
A kereszt, a malaszt s a kínok árán	219
Aki egykor semmiből hozta létre	109
Alázattal hajtom nyakam igába	140
A legjobb művész sem tud olyan eszmét	71
A lélek, mely kiontja	125
Amint megkaptam, uram, leveled	37
Amit csak látok, unszol és tanácsol	99
Amit szép arcodon látok, uram	46
Angyal - formában születtél te, Donna	135
A szívem egyre lángol	156
A szíves barátság színe alatt	62
A tűz a követ úgy szereti, menten	171
A tűz mindent eléget	102
Az a terve a vad	160
Az égből jött, halandó lénye látta	124
Az Éjt, amint édesen szendereg	105
Az én szerencsém és a te kegyelmed	131
Az ép érzék méltán rajong a legszebb	73
Azt hittem, amikor tekintetem	76
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke	30
Az új, nagy szépség, kinek soha párja	153
Áldott szellem, ki, bár halálra értem	75
Ámor, ime a szívemből, melyet	152
Ámor, nem vagy-e fenség	193
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem	103
Bár az idő óránkint ostromolva	120
Bár szívem sokszor felgyujtotta már	128
Bár volt a szívem már olyan nehéz	40
Benned látom s így hívom magamat	16
Benned a halál, s életem tebenned	43
Bölcsőtől sírig, melyenek küszöbéhez	98
Csak egy kőben kívánja	132
Csak én égek tovább, ha már kioltott	17
Csak nekem tetszik szívem kínja, látom	96
Egy férfi, sőt egy isten szava szól	206
Enged minden keménység	93
Édes-kegyes segélyed	163
Édes sírásból kínos nevetésbe	89
Életem immár lassankint elér	209
Évekkel rakva, bűnnel teljesen	213
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek	82
Felerészben fáj s búsít, felerészben	214
Ha a rajzzal és a színnel elérte	204
Ha a szemek a szívekbe vezetnek	34
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak	27
Habár szépség földi arcvonásod	187
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor	126
Ha egy arcot víg szív széppé tehet	172
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem	195
Ha egy még zsenge szívet ifjúsága	169
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba	112
Ha jól fölfogott lényünk égi része	205
Ha kénből van szivem, annak arca nem	203
Ha kisebb volna, hölgyem	167
Halálom felé, vonakodva folyton	166
Halálra lett, ami lett	207
Halálra öltél már sok évig engem	191
Ha más archoz vonna, uram, helyetted	127
Ha megölhetné valaki magát	26
Ha mint szemed szépsége, volna bár	35
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja	65
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy	129
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek	119
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt	91
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhitat	28
Ha tudnánk szüntelen	114
Ha ura rá kemény láncot vetett	192
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok	161
Ha valaki olyan öröm adósa	77
Ha vágyunkat az Isten	95
Ha végül majd a lélek	179
Higgyétek meg, szemek	111
Hogy, ahonnét jött, megtérjen oda	188
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen	165
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet	84
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett	130
Hogy élemült koromban	143
Hogy is lehet	90
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat	175
Hogy merném elviselni	14
Hogy szépséged az idő ellenére	133
Hogy végleges hevemben	118
Honvágyban égve szállna föl e lélek	152
Hölgyem, ha rám veted	176
Hölgyem, mit kivülről látok belőled	173
Hölgyem, törődve, vénen	162
Ideje volna már	100
Itt állok, oly magányosan s szegényen	68
Izzó sóvárgásommal égre szállhat	184
Jobban szeretem magam a szokottnál	178
Jobbra lépek, meg balra bicegek	180
Jobb volna már meghalnom mihamar	15
Jól meglátja távol s közel szemem	97
Kegyesemnek öröm, de neked élet	146
Kegyes-szép kedvesem	110
Két szép szemöld alatt	117
Ki az, aki tehozzád kényszerít	9
Kihunyt a szép szem, sír lett a lakása	51
Kincsem szeméből kilő s belelobban	17
Kinek szemét szokás és kényelem	81
Köszönettel megkaptam, hála néked	48
Levetve kínos, lomha terhemet	212
Magam előzve mennék	145
Magasan fénylő éked közelébe	159
Magas hegyekben, szirti meredélyen	199
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak	139
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét	142
Mert nagyon aggodalmas	155
Meséivel Isten szemléletére	210
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem	22
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban	83
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat	64
Mig fogy az élet napról napra bennem	123
Miként ott lappang, s feltámad a kőben	72
Mikor sok sóhajom keltője, szépem	85
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől	189
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében	87
Milyen ráspoly marása	74
Mily új öröm, mily fölbecsülhetetlen	220
Míly vidáman símul arany hajára	11
Minden bezárt tér és minden fedett hely	108
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép	101
Mint a macskáknak a lombard vidéken	12
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat	170
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta	202
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke	150
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem	20
Mondom nektek, nagy istenek, a földön	151
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton	157
Nem a halál, félelem a haláltól	113
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem	183
Nemes lény, mint tükörben, drága tested	19
Nem ér bennem se művészet, se szellem	168
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak	198
Nem halandó dolgot láttam szememmel	67
Nem lehet érdeme szerint dicsérni	136
Nem mindig halálos vétek, ha lángra	78
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék	138
Nem örült a levegőnek, nem élt	141
Nem szívem élteti szerelmemet	79
Nem tudok elképzelni semmiképpen	45
Nem tudom s akarom megállni, Ámor	94
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott	63
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet	10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna	182
Nincs a te égi orcád	116
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek	211
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét	66
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott	32
Oly magasra ragadtál	148
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem	104
Olvadt ezüst s arany	147
Önmagamtól mennél inkább menekszem	181
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem	86
Sok éven és sok próbán át, halála	137
Sok szétszórt pillantásod	149
Sóvárgó vágyam gyakorta ígérhet	216
Szememen át mily mézet ont szivembe	44
Szent szeme nem találhat az enyémbe	92
Szépítenek, mondják, a szenvedések	201
Szépsége emlékével egybeforrva	158
Szép szemeddel édes fényt láthatok	107
Szivemből a halálnak	164
Születésemkor kaptam példaképnek	80
Tán hogy szívem másért részvétre keljen	31
Távolból, egy nagy csillag sugarától	115
Több türelemmel több szerencse és kegy	185
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod	29
Tüzet érzek egy megfagyott alakban	106
Új hölgy szépsége lázít	196
Uram, ha régi közmondás igaz, hát	8
Üdvözültek, kik örömet találtok	122
Valahányszor bálványképem dereng föl	200
Van egy féreg, önmagához kegyetlen	47
Van még a földön egy gigász, olyan nagy	49
Vásároltam, bár igen drága áron	36
Végórámhoz vezetett már sok évem	121
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre	7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek	217
Vígy oda vissza, ahol vak hevemnek	194
Utószó (Írta Rónay György)	225
Jegyzetek (Összeállította Rónay György)	245