Előszó
Kedves Anne, Hope és Ellen!
A Farm-ot a maguk számára irtam, akik mind a hárman jóval azután születtek, hogy a világháború véget ért. Azért irtam, hogy megtudják, milyen volt az élet 1914 előtt....
Tovább
Előszó
Kedves Anne, Hope és Ellen!
A Farm-ot a maguk számára irtam, akik mind a hárman jóval azután születtek, hogy a világháború véget ért. Azért irtam, hogy megtudják, milyen volt az élet 1914 előtt.
Ebben az esztendőben valami véget ért; ha nem csalódom, Tizenkilencedik Századnak nevezték.
Első kézből már nem igen tudhatják meg, gyermekeim, milyen volt a Tizenkilencedik Század, mint ahogy édesapjuk szülőföldjét sem ismerhetik már meg. Hiába keresnék, nem találnák meg. Találhatnak egy folyót vagy egy domboldalt, amely azonos a hallomásból ismert régi folyóval, domboldallal, de ennél többre aligha jutnak. A „többi" nyom nélkül elmúlt.
Olyan emberekkel sem igen fognak már találkozni, amilyenek az öreg Jamie vagy Zenobia van Essen voltak. Nincs számukra már sem hely, sem idő. Régi szavaik is kivesztek velük együtt; nem fognak már sem „köpülő"-ről, sem „fehérnép"-ről, sem „tiszta szobá"-ról hallani, mint ahogy nem lesznek tanúi annak sem, hogy egy fekete taftruhába öltözött, tiszteletreméltó öreg hölgy olyan természetességgel mondja valakire, hogy „cenk", mintha egy kutyára vagy macskára mondaná.
Édesapjuk gyermekkorában a Tizennyolcadik Század épp hogy befordult a sarkon. De a maguk számára, gyermekeim, akik 1914 után születtek, olyan távoli már, akár a Tizedik Század...
Vissza