Előszó
Minden klinikus hamar rájön, hogy sokkal többet tanul betegeitől, mint tanáraitól, vagy a könyvekből. Bár a DSM-IV-TR, a DSM-IV szövegátdolgozása, melyet 2000-ben adtak ki, nagyon hasznos és...
Tovább
Előszó
Minden klinikus hamar rájön, hogy sokkal többet tanul betegeitől, mint tanáraitól, vagy a könyvekből. Bár a DSM-IV-TR, a DSM-IV szövegátdolgozása, melyet 2000-ben adtak ki, nagyon hasznos és informatív, szükségszerűen egy száraz könyv, mely nem tudja megragadni azt a komplexitást, mellyel akkor találkozunk, mikor emberi életekkel és problémáikkal foglalkozunk. A DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumai kíséret arra, hogy rendszerezze az igen sokszínű emberi érzelmi és viselkedési problémákat. Ezek a kritériumok segíthetik a klinikusokat a diagnózisok megállapításában, a megfelelő kezelések megválasztásában, és az egymás közötti egyértelmű kommunikációban. A bölcs klinikus azonban soha nem téveszti szem elől a klinikai éleslátás fontosságát, mikor konkrét embereket vizsgál, azok minden tünetével, viselkedésével, erősségeivel és gyengeségeivel, vonzódásaival és ellenérzéseivel. Az emberi tapasztalat e gazdagsága az, mely a terápiás kapcsolatokat oly értékessé és végtelenül sokfélévé teszi, és oly lehetetlenné arra, hogy egy vérszegény diagnosztikai kritériumrendszerrel ragadják meg.
Ebben az esetgyűjteményben reményeink szerint a DSM-IV-TR-t emberközelivé tesszük - életre keltjük - a száraz diagnosztikai leírásokat és kritériumokat háromdimenziós eseteket bemutatva. Nem szívesen használjuk az eset és esetgyűjtemény fogalmakat, és csakis azért, mert ezek a hagyományos kifejezések ezekre a dolgokra. Az ember soha nem pusztán egy "eset", és idegenkedünk attól a feltételezéstől, hogy valami, ami olyan összetett, mint az emberi viselkedés, megfelelően megragadható néhány írott oldallal. Szívből reméljük, hogy ezek az esetleírások szemléltetik majd a DSM-IV-TR diagnosztikai kritériumoknak mind a hasznosságát, mind a korlátait a klinikai gyakorlatban. Bár a DSM-IV-TR szükséges és fontos eszköz, nem helyettesíti a szakember megítélését, melyet csak a klinikai gyakorlat frontvonalain szert tett tapasztalatok útján szerezhet meg. Újra és újra fogjuk hangsúlyozni a klinikai megítélés lényegi szerepét a diagnosztikai értékelésben, miközben végigvezetjük Önt a könyvben szereplő példákon.
Vissza