Galambos Pál naplója/Jobbadán Amerikában

Fülszöveg

Részlet a könyvből: Itthon már nem lehet más emberré. Nem járhat a villamoson olyan utcákon, a melyeken eddig sámozatlan fiakkeren robogott.
- Igazad van. Olyan bölcs vagy, mint egy arab kalifa. Kinevetnének, lenéznének, sajánlkoznának fölöttem. Utazom.
Fölmentem Bécsbe és felültem a nizzai direkt luxusvonatra. zsebemben ezer forintrl megérkzetem Monte-Carlóba. Itt akartam új életet kezdeni. valamelyik görög (vagy talán francia?) bölcs mondja, hogy a szerencsét sohse éri utól az, a ki kergeti. Ez rajtam is beteljesedett. EGy darabig csak tanulmányokat tenni jártam a játékbarlangba, aztán megállapítottam a szisztémámat s játszani kezdtem. Nagy tét állt. ha nyerek, maradok ur, ha vesztek, megyek amerikába hotelszolgának.
A sors nem akarta mindjárt, hogy hotelszolga legyek. A szerencse kacérkodott, flrtelt velem. Rám monsolygott, a hajamat simogatta, alábamat nyomogatta - demikor én a biztatásra, mint afféle ügyetlen udvarló, merészett lettem, hátat fordított.
Egy este vagyonom lement tíz napoleonre. Visszamentem Nizzába. Óvatosságból vettem egy revolvert belőle. Hátha később nem telik. Megvigasztalt a tudat, hogy köztem és a hotelszolga közt ez a fegyver áll még. Másnap a Hotel d'Angleterreben ebédeltem, Jól érkeztem, erős bort ittam. Azt akartam, hogy az este Monte-Carlóben kitünő kondicióban üljek a játékasztalhoz. Az igazi játékos testét is gondosan elkészítik az ütközetre. A szomszéd asztalnál egy igen csinos hölgy ült. Párisi elegáncia, de nem a drágább fajtábl, mutatkozott rajta. inkább rossz szokásból, mint érdeklődésből merőn néztem rá. Ő visszanézett, aztán elpirult és lesütötte a szemét. Vissza