Kiállítás a Bélapátfalvai Keménycserépgyár termékeiből

Előszó

Részlet:
"A gyár története
A XIX. század elején kezdődő hazai társadalmi fellendülés egyaránt hatással volt a nemzet, a kultúra és az ipar fejlődésére. Az Iparegyesület tevékenysége nyomán egymás után alakultak az ország minden részén, de elsősorban a régi polgárvárosokban - Igló, Pápa, Miskolc, Kőszeg - keménycserépgyárak. 1843-ban az egri szeminárium apátfalvi birtokain, a Bélkő lábánál, a románkori kolostortemplom melletti épületekben létesített manufaktúrát Hüttner József porcelános. Korábban a miskolci kőedénygyárban tevékenykedett, apja egy ideig a regéczi porcelángyárat vezette A fiatal Hüttner a keramikus mesterséget csehországi gyárakban sajátította el és feltehetően értett a porcelánkészítéshez. A kis üzem egészen az 1848-49-es szabadságharc idejéig a szeminárium kezelésében majd bérlet formájában, végül mint részvénytársaság működött.
A reformkori hazai keménycserép edények az egyszerűbb bécsi empire formákat követték. Asztali készleteiken az általánosan divatozó Wiener Ranftl Muster bécsi szalagdíszítést - alkalmazták kobalt kék festéssel. Ismeretesek ebből az időszakból szőlőleveles minták, stilizált virág és levél kompozíciók zöld és kék színekben. A Kossuth Lajos által irányított Iparegyesület 1846-ban rendezte a III. Iparműkiállítást, ahol az apátfalvi gyár is sikerrel szerepelt a murányi, szilvási és pápai edények között. 1850-től 1866-ig Földváry Sándor a gyár bérlője, akinek működése idején alakult ki a magyaros virágos stílusnak egy sajátos formája, amelyet mázfeletti eljárással finom porcelánfestékkel készítettek a festők, akik között abban az időben külföldről idevándoroltakat is találunk.
A világos purpur színű rózsából, sárga tulipánból és kisebb virágokból komponált díszítmények gazdag változata készült ezekben az esztendőkben. A keménycserép edények ez évtizedekben terjednek el a falusiak és kisvárosiak körében és népesítik be a családi házak előszobáinak falát, a sublódot és az edénytartókat." Vissza