Kiállításvezető

Előszó

Részlet a könyvből:
"A Központi Bányászati Múzeum 1957. októberében nyílt meg Sopron barokk belvárosában, az Esterházy-palotában.
Sopronnak, az évezredes múltú településnek, évszázados kapcsolatai voltak bányászatunkkal.
Magyarország első szénbányája Sopron Szabad Királyi Város erdejében, a később Brennbergbányának nevezett helyen 1753-ban nyílt meg. A bánya működésének közel két évszázada alatt mindig Sopron városának birtokában volt. Az egymást követő bérlők fejlesztése és munkája nyomán a 19. század utolsó évtizedeiben Brennberg az ország egyik legjelentősebb, legkorszerűbb bányájává vált. A bányát ugyan 1951-ben - főként politikai indokokkal magyarázható módon - bezárták, de a város kapcsolata a bányászattal ekkor sem szűnt meg. Itt működött ugyanis az 1919-ben Selmecbányáról áttelepült Bányászati és Erdészeti Főiskola. Az 1950-es években már folyt a bányamérnöki kar fokozatos áttelepítése Miskolcra, ám a múzeum szervezésének éveiben még számtalan bányászati hagyomány és kapcsolat szőtte át a város életét.
Az épületet az akkori tulajdonos, a váos bocsátotta a múzeum rendelkezésésre. A terület, ahol a múzeum áll, a település évezredek óta lakott része. Itt, a későbbi belváros területén épültek az első várfalak, azok amelyeket Scarbantia városának lakói emeltek a kr. u. 4. században, hogy megvédjék magukat a barbárok támadásaitól.
A 3-4 m vastag falak a népvándorlás korszakában rom ltt ám maradványaira az új határvár építésekor, 1092-ben Sopron várjobbágyai faszerkezetű, földdel erősített sáncot építetek. A faváz később a tűz martaléka lett, s a láng salakká égette a bedöngölt agyagot. Ez a titokzatos "vörös sánc" a belváros több pontján előkerült, így múzeumunk hátsó falának védelmét szolgáló vasbeton fal építésekor is." Vissza