Tompa László

Fülszöveg

Németh László már 1926-ban „az erdélyi líra legfelső grádicsára" állította, s a „székely alkat költői reveláló jának" nevezte — pedig akkor még mindössze két kicsiny kötettel lépett az olvasóközönség elé. Igaz, később sem volt termékeny költő: az udvarhelyi magány és elszigeteltség közepette nehezen születtek versei, de azok később sem cáfoltak rá a kritikusi minősítésre, sőt árnyalták, elmélyítették azt.
Mert Tompa László költészetében nem egy tájegység, vagy egy vidéki horizont jutott csak kifejezésre, hanem ebből kinőve és ezen keresztül az életében kétszer Is megélt iszonyat és a fenyegetett emberség keményszavú védelme is. Udvarhely nem az elszigetelődés elefántcsonttornya lett számára, hanem tető, ahonnan látta és hírül adta a veszedelmet. „Mételyes, csúf korban élt, de tiszta volt" — jellemezte magát egyik versében. Ennek a tisztaságnak a biztosítéka azonban a szülőföldjéhez és népéhez való kötöttség, felelős elkötelezettség. A magányos fenyő, a Lófürösztés a Diogenész... Tovább

Fülszöveg

Németh László már 1926-ban „az erdélyi líra legfelső grádicsára" állította, s a „székely alkat költői reveláló jának" nevezte — pedig akkor még mindössze két kicsiny kötettel lépett az olvasóközönség elé. Igaz, később sem volt termékeny költő: az udvarhelyi magány és elszigeteltség közepette nehezen születtek versei, de azok később sem cáfoltak rá a kritikusi minősítésre, sőt árnyalták, elmélyítették azt.
Mert Tompa László költészetében nem egy tájegység, vagy egy vidéki horizont jutott csak kifejezésre, hanem ebből kinőve és ezen keresztül az életében kétszer Is megélt iszonyat és a fenyegetett emberség keményszavú védelme is. Udvarhely nem az elszigetelődés elefántcsonttornya lett számára, hanem tető, ahonnan látta és hírül adta a veszedelmet. „Mételyes, csúf korban élt, de tiszta volt" — jellemezte magát egyik versében. Ennek a tisztaságnak a biztosítéka azonban a szülőföldjéhez és népéhez való kötöttség, felelős elkötelezettség. A magányos fenyő, a Lófürösztés a Diogenész lámpájával nemcsak egy költői magatartás jelképei, hanem a romániai magyar líra kiemelkedő darabjai is.
Több mint nyolc évtizedet átfogó életpályáját (1883—1964) s költészetét most először tárja fel irodalomtörténeti monográfia. S ebben nemcsak az alkotót van alkalmunk megismerni, hanem a romániai magyar irodalomnak egy darabját is, azokat a mozgalmakat, törekvéseket, amelyeknek Tompa — vidéki magányából is —- részese volt. Vissza