Munkavégzés folyamatban

Előszó

Kicsiny Balázs munkáit a művészettörténész és műkritikus szakma a nyolcvanas évek végétől figyelemmel kíséri és pozitívan kommentálja. A kilencvenes évek fordulóját a politikai rendszerváltozáson kívül a kortárs magyar művészet egyik fontos generáció és paradigma-váltása is jellemzi, és ennek a korszaknak fontos szereplője Kicsiny Balázs.
Az utóbbi években Londonban élő művész kapcsolata semmiképpen nem szakadt meg Magyarországgal, folyamatosan jelen van a magyar művészeti életben. A kettős kötődés pedig új helyszínekkel, aspektusokkal és feladatokkal gazdagítja munkáját. Igen jó példa erre a Munkavégzés folyamatban-installáció, mely nagyszerűen működött a történet eredeti színhelyén, a winchesteri katedrálisban, Pécsett és Budapesten. A pécsi Janus Pannonius Múzeum galériája ugyan nem szakrális tér, de a székesegyház felé vezető utca, az egykori kanonok-sor révén, áttételesen az. A Ludwig Múzeum Budapest aulája, az egykori Királyi Palota megsemmisült enteriőrje helyén a Munkásmozgalmi Múzeum számára kialakított tér pedig a totalitárius rendszer különös emlékművének is felfogható. Ez a körülmény érdekesen kapcsolódik Kicsiny Balázs korábbi munkáihoz, melyek a lepusztult szocialista iparvárosok ikonográfiáját ironikusan idéző kiállításokra készültek. Kicsiny a szülőhelyét, az észak-magyarországi bányászvárost, a gyerekkori vizuális élményeket egészen kézzelfogható módon dolgozta fel: a szenet használta úgy, ahogy egy mozaikkészítő a velencei üvegmozaikot. Ebből azután igen szokatlan művek születtek, szénből kirakott Gainsborough, Daumier és más képek. Kicsiny Balázs kivételes érzékenységgel nyúl a művészettörténet toposzaihoz, és jár-kel történelmi, sőt szakrális terekben igencsak kortárs megoldásaival anélkül, hogy profán vagy kifogásolható lenne. Célja semmiképpen nem a provokáció, munkái nagyvonalúak, látványosak és katarktikusak.
A Ludwig Múzeum büszke rá, hogy a William Walker alakját idéző installációt a gyűjtemény darabjai közé sorolhatja. Budapest, 2002. október Vissza