Kié az iskola?

Előszó

Ez a könyv az oktatási reformvitáinkról szól. Ha azonban csupán erről íródna, nem volna érdemes elolvasni - sőt megírni sem. Az elmúlt másfél évtizedben annyi koncepció, határozat és tudományos elemzés látott napvilágot az oktatás szükséges és lehetséges reformjáról, hogy számukat nem kell gyarapítani. Ehelyett (mondhatja az olvasó is), csinálni kell végre valamit. Többek között szembenézni azzal, hogyan és miért történt (vagy nem történt) meg az, amit reformjaink sorra előirányoztak. Könyvem nem új koncepciót fogalmaz meg, hanem megpróbálja érteni az oktatásügyben zajló változások természetét.
Ahhoz, hogy e változások természetét megértsük, magától adódó módszerünk a történelem áttekintése lehet. Elgondolkodtató, hogy bár a neveléstörténet sok dokumentációt halmozott föl és számos kitekintést tett, mára csaknem a szakmai és az általánosabb érdeklődés peremére szorult. S mennél inkább marginálissá vált, annál ezoterikusabb a témaválasztása és szűkebb a témakezelése. A történeti megközelítés akkor segít az oktatási-művelődési változások megértésében, ha részévé válik napjaink általános történeti érdeklődésének. Az oktatásban zajló változások - vagy legalábbis azok az erők, amelyek e változtatásokat kezdeményezték - többé-kevésbé konkrétan köthetők politika- és társadalomtörténetünk egy-egy érzékeny, ma sem teljesen föltárt fordulójához. Sőt, e történeti fordulók - 1945-47, 1948-51, 1955-57, 1966-72, vagy a nyolcvanas évek dereka - sem tárhatók föl pozitív és negatív hatásukban, ha a művelődés és benne az oktatás szervezetére és tartalmára gyakorolt hatásukat nem hozzuk fölszínre. A közelmúlt politikatörténetének és oktatástörténetének ez a megismerése azonban még késik. Vissza