Nyelvtudomány

Előszó

A nyelvtudomány magyarországi helyzetének bemutatása előtt áttekintjük a nemzetközi nyelvtudomány főbb kutatási irányait és területeit. Az utóbbi évtizedekben a hagyományos kutatási területek mellett számos új kutatási terület jött létre, amelyek a nyelvtudomány további differenciálódásához, új részdiszciplínákra való felosztásához vezettek. Nemzetközi áttekintésükben nem kívánunk foglalkozni azokkal a hagyományos kutatási témákkal, amelyekben m is nagyobb elméleti-módszertani változtatás nélkül folyik a kutatás, pl. nyelvtörténet, etimológia, névtan, leíró nyelvtan, dialektológia. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezeken a területeken ne születtek volna számottevő eredmények,vagy hogy érintetlenül hagyta volna őket a nyelvtudomány újabb fejlődése. A nyelvtörténetet, éppúgy mint a dialektológiát és a névtant, a szociolingvisztika szempontjainak figyelembevétele jellemzi. A nyelvtörténetben újabban megfigyelhető az elméleti kérdésfeltevések iránti érzékenység, az adatok gyűjtésén és rendszerezésén túl az elméleti összefüggések keresése. A leíró nyelvtani munkák fokozottabban támaszkodnak az általános nyelvészet eredményeire. Tehát az, hogy ezekről a területekről nem szólunk, semmiképpen nem jelenti azt, hogy művelésük kevésbé lenne fontos. Nem jellemző azonban rájuk a tematikai és módszertani útkeresés, az elméletalkotás igénye, sem pedig az interdiszciplinaritás abban az értelemben, hogy létrejöttek volna ezeken a területeken ún. kötőjeles diszciplínák. A nyelvtörténeti, névtani, etimológiai kutatások azonban tudományos eredményeik mellett változatlanul alapvető szerepet töltenek be a hagyomány ápolásában és megőrzésében. Vissza

Fülszöveg

1996 májusában az MTA javaslatára átfogó tudománypolitikai reform kidolgozása indult meg Magyarországon. A Tudománypolitikai Kollégium május 22-én állást foglalt egy hosszú távú terv és egy cselekvési program kidolgozásáról. A Tudománypolitikai Kollégiumnak az Akadémia elnöke az érintett tárcákkal egyeztetve november 13-án előterjesztette a rövid távú cselekvési programot, amely többek között tartalmazta a magyarországi állami fenntartású kutatóbázis áttekintését és konszolidálását (többek között az akadémiai és a tárcák kezelésében lévő kutatóintézetek áttekintését és későbbi időpontban diszciplínánként, a tanszéki kutatóbázis átvilágítását). Tartalmazta a program a finanszírozási rendszer felülvizsgálatát, s ennek részeként a költségvetési ráfordítás hanyatlásának megállítását. Emellett szólt a program a fiatal kutatók helyzetének megvizsgálásáról, a kutatói és egyetemi bérrendszer reformjáról, tudomány és társadalom viszonyának felülvizsgálatáról és általában a magyar tudomány és kutatásszervezet nemzetközi beágyazottságának elősegítéséről.
1996 decemberében állást foglalt az országgyűlés a tudomány kiemelt költségvetési támogatásáról, és megbízta a Magyar Tudományos Akadémiát azzal, hogy tízéves távlatban, folyamatos munkával vizsgálja felül a magyarországi tudomány helyzetét, és fogalmazzon meg javaslatokat a tennivalókra.
Az MTA közgyűlése 1997 decemberében állást foglalt három tudománypolitikai program megindítása érdekében:
1. Készüljön el egy helyzetértékelés és annak vitája.
2. Kerüljön sor a Magyarországon művelt tudományágak helyzetértékeléseire (diszciplínaviták).
3. Készüljön el a magyarországi kutatóbázis katasztere.
1998 tavaszára elkészült a helyzetértékelés és a piacgazdaság viszonyai között mozgó tudománypolitika alapelveinek tisztázó vitairata. (Tudománypolitika az ezredforduló Magyarországán. Budapest, 1998.) És megindultak a tudománypolitika kérdéseiről a viták (ezek eredményeiként 2002-ben jelenik meg a Tudománypolitika és kutatásszervezet Magyarországon című kötet). 2000-ben pedig elkészült a magyarországi kutatóbázis katasztere (Magyarországi kutatóhelyek. Budapest, 2001).
1999-ben és 2000-ben lefolytatták a diszciplínavitákat. E viták eredményeként készültek el az elmúlt esztendőben az egyes diszciplínákat értékelő tanulmányok, amelyeket a jelen füzetsorozatban adunk közre. Vissza