Kiejtési szótár

Előszó

E szótár célja az, hogy segítséget adjunk hallgatóinknak mostani és későbbi munkájukhoz, hiszen az óvónő, illetve a tanító beszéde minta a tanítványai előtt. - A jelölt akkor is hivatására készül, amikor a helyes kiejtés és a választékos beszéd normáival ismerkedik. A szótár anyaga, szókincse: A kiejtési szótárban 7186 szó ill. szókapcsolat [a továbbiakban rövidítve: szó] van. Ezt a szókincset 6 részre oszthatjuk: 1. A szakirodalomban [lásd: Szakirodalom] előforduló olyan szótári alakok, melyekben az ejtett forma eltér az írottól: zöngésedés, zöngétlenedés, képzés helye szerinti hasonulás, írásban jelöletlen teljes hasonulás, összeolvadás, rövidülés, nyúlás, kiesés vagy hangbetoldás révén. 2. A szakirodalomban előforduló olyan szótári alakok, melyekben a kiejtés teljesen megegyezik a szó írott alakjával: ezzel fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy ezeknek más ejtésmódja helytelen, pl. szalag [szalag] 3. A magyar nyelv értelmező szótára fa továbbiakban rövidítve: ÉrtSz.] olyan ragos vagy jeles (jelmorfémás) alakjai, melyek kiemelten, külön ejtésjelben találhatók, pl. dühvel [düvel] (ÉrtSz. düh fn toldalékos alakja). [Megjegyzés: A szakirodalomban előforduló többi ragos vagy jeles (jelmorfémás) alakot ez a szótár nem tartalmazza.] 4. A kiejtési szótár szókincsének egyik része: a szakirodalomban példaként előforduló szókapcsolatok, pl. hogy cáfoljon [hoty cáfojjon] (Fischer Sándor: A beszéd művészete 132). 5. A mozaikszók, betűszók, ill. rövidítések közül a szakirodalomból csak azok kerülték ebbe a szótárba, melyeknél az ejtett alakot is közli a forrásmű, pl. MTA [emtéa] (Nyelvművelő kézikönyv [továbbiakban rövidítve: NyKk.] II. kötet 203 ). Vissza