Kieslowski mozija

Fülszöveg

"Bár pesszimistának nevezted magad, szüntelen emlékeztettél arra: vannak ideálok, létezik a jó, a szép és az igaz, csak mi vagyunk hűtlenek hozzájuk. Nem voltál moralista, mert megértő voltál. De mindenért felelősséget követeltél önmagadtól és másoktól" - írta Zanussi rendezőtársáról, Kieslowskiról, aki immár lezárult életművet alkotó filmjeivel, személyisége hiányával változatlanul jelen van közöttünk.
A kötetben összegyűjtött tanulmányok, visszaemlékezések, interjúk különböző perspektívákból mutatják be a világhírű lengyel filmrendező pályájának szakaszait, valamint az alkotó személyiségét. A nézőpontok sokszínűségét tükröző elemzések megrajzolják a művészi életút ívét, a dokumentumfilmektől kezdve a társadalmi, politikai meghatározottságú játékfilmeken át a metafizikai kérdéseket érintő utolsó filmekig - amelyekben megkísérelt eljutni a titokhoz, tanújává válni a reménynek, hogy az élet, a sorsfordulók, a nagy emberi, szellemi találkozások irányítója nem a véletlen...
Az írások egyrésze esztétikai elemzések, másrészt a filmekben felfedezhető önéletrajzi mozzanatokkal, a hősök fejlődéstörténetével, a rendező számára oly fontos filmzene szerepével foglalkoznak. A közvetlen alkotótársak visszaemlékezései és a rendezővel készült interjúk betekintést engednek a filmes akotófolyamatba, egyúttal árnyalt képet adnak az emberről, aki - Krzysztof Piesiewicz szavaival: "Tisztességével s konokságával, valamint következetes, kemény munkájával rákényszerítette a képi kultúrára a fontos kérdések felvételét. Egyúttal azt is bebizonyította, hogy ez az érdeklődési kör, ez a fajta rendezői magatartás egyáltalán nem zárja ki a sikert és a nézőket."
Józef Tischner, a neves teológus, filozófus így vallott Kieslowskiról: "Akkor, amikor egyes művészek a lengyel remények drámáját mutatták meg, amikor mások a lengyel szenvedések emlékét őrizték, megint mások a hatalom és a kenyér felől aggódtak, ő mélyebbre tekintett, és az emberi lélek mélyén lévő törést mutatta meg...Kieslowski - a művész, az emberi titok nagy ismerője, az élet fényét engedte le az emberi lélek törései közé, és a megbékélés lehetőségeiről beszélt. Így közvetített az ember önmagához vezető útján". Vissza