Kifelé a feudalizmusból

Fülszöveg

A "Városi Magyarországért" - ezt a címet is hordozhatná ez a gondolatokat és érzelmeket egyaránt megmozgató, gazdag esszékötet. Tárgya: a magyar múlt, jelen és jövő, amelyet Márkus egységes folyamatként érzékel. S e tekintetben kivételes helyet foglal el a magyar társadalom kutatói között. Széchenyi vagy Teleki László dilemmái szinte kortársi problémákká válnak számunkra, ha az ő tanulmányát olvassuk; a karcagi jelen gondjai történelmi indokoltságukban állnak elénk. És a mai falu nagy életforma-váltásának jelenségeiben jövőnk alternatívája bonatkozik ki számunkra, ha ő idézi e jelenségeket.
Márkus legnagyobb emberi élménye a felszabadulás és az azt követő társadalmi megújulás; az első szabad évek politikai-kulturális harcai. Egyik esszéjében írja: "Aki sosem élt át jó társadalmi robbanást, aki nem vegyült el oldott részként egy társadalom robbanás utáni oldottságában és nem vált maga is képlékeny lélekké abban, nemigen tudhatja, mi a kollektív remény... Aki egyszer benne élt, nem tudja elfelejteni. Reménykedő marad, vagy legalább szeretne maradni holta napjáig." Ez az élménykör sajátos képesítést ad Márkusnak. A múlt és a jövő iránti érdeklődése valamiképp idekapcsolható. A forradalmi detonációt követő rétegmozgások tapasztalata kulcsot ad kezébe régebbi korok társadalmi földcsuszamlásaihoz, és ugyanezek a tapasztalatok teszik, hogy a jövő sem csak kérdőjelekkel terhes világ számára.
Jelen kötete az újabb magyar történelmi és szociográfiai esszé reprezentáns darabja. Vissza