Előszó
Részlet:
"ÉBENFA BÚTOR
Az íróasztalánál ül, erős, nehéz,
fekete fából van, fekete bőrből, és törölgetni kell.
Lappangva ül, elvárja, hogy helyre tegyék: a sarkot
akkor tudja szépen...
Tovább
Előszó
Részlet:
"ÉBENFA BÚTOR
Az íróasztalánál ül, erős, nehéz,
fekete fából van, fekete bőrből, és törölgetni kell.
Lappangva ül, elvárja, hogy helyre tegyék: a sarkot
akkor tudja szépen kitölteni.
Nem ér hozzá a falhoz, mégis falas lesz,
súrlódik attól, hogy folyton remeg.
ŐSZBE FORDULT
Mindig menni, sose beszélni róla.
A strandon. A talaj, a fűcsomók.
A csikkek: rúzsos, rúzstalan.
Leszegett fej. Talán menekülés,
talán példás szerénység és szemérem.
De jó, hogy többé nem kell strandra járni.
EGY FESTMÉNYEM
Jéghegyek torlódását, egyenes
élű, kemény roppanást, kristály-
tiszta vizet, kéthetenként járó
postát festenék, látszó leheletet,
kásásán fél-fagyott tavon zajtalanul
sikló csónakot, fekete árnyékot
a szikrázó hegy hajlataiban, nyílegyenes,
keskeny országutat: háromszáz kilométer
a legközelebbi. Mindegy, hogy micsoda."
Vissza 
