Kilincs nélkül

Fülszöveg

"Mindig fontos dolgokról próbáltam írni: szerelemről, politikáról, kisebb-nagyobb bűnökről (morális bűnökről is) és a halálról. Egyébként alighanem ez a négy nagy témaköre van a mindenkori szépirodalomnak általában, nélkülem is. 1980-ban jelent meg az a vaskos kötetem, mely szinte valamennyi elbeszélésemet tartalmazta, szám szerint negyvenet. Ezek is jobbára e négy témakörbe tartoztak. Most itt van ez az újabb sorozat, e tucatnyi kisregény és elbeszélés, amely ugyanezekről a témákról szól. Talán csak annyi az alig észrevehető változás, hogy minden mintha markánsabb, túlzottabb volna, ahogy az emberre jellemző vonások is erőteljesebbek lesznek öregkorára. A szarkazmus szarkasztikusabb, az irónia ironikusabb, a szürreális vonások gyakoribbak, a halál közelibb. Az írások többsége a nyolcvanas évek elejének a szülötte, de van köztük néhány, amelyet még a hetvenes évek derekán vetettem papírra, s valamilyen okból egyáltalán nem, vagy csak a válogatásban jelentek meg. E kötet írásai közül Az én krimijeim fejezeteim alá sorolt elbeszélésekben az egykori és a továbbélő önkény riasztó, néha mégis kínos nevetésre ingerlő szellemiségét igyekeztem megfogalmazni. A kötetnyitó, címadó kisregény és a kötetzáró esszé-elbeszélés pedig a halállal való társalgásom dokumentuma. Nekem minden eddigi írásom közül ez az utolsó a legfontosabb. E két írás - tehát a halál - úgy fogja össze a kötetet, mint az abroncs a hordót. A hordóban az életem van, sok megoldatlan gondom és bánatom, meg a szomorúságom." Vissza