Kína története

Előszó

Kína azon országok sorába tartozik, amelyek a XX. században óriási átalakulásokon mentek keresztül, mind a gazdasági-társadalmi rendszert, mind a politikai berendezkedést illetően. Az évszázadba a végnapjait élő, fennmaradásért élethalálharcot folytató császárság keretei között lépett be, elmaradott, külső hatalmak által rendszeresen megalázott országként, míg a következő század küszöbét vitathatatlanul potenciális nagyhatalomként lépi át, amely számos területen még meglevő gyengeségei és hátrányai ellenére globalizálódó világunk meghatározó tényezője.
Kína sorsának alapvető kérdése a modernizáció volt, a felzárkózás a világ fejlettebb részéhez, amit különböző rendszerek keretében (a császárságtól a szocializmusig) és különböző módszerekkel igyekezett megvalósítani.
Ezt a fejlődési utat néhány, alapvetőnek tekinthető természeti-földrajzié s társadalmi-gazdasági tényező mindvégig befolyásolta. A szép tájak, a gondosan művelt parcellák látványa gyakran elfeledteti azt a meghatározó fontosságú tényt, hogy az Európányi, 9,6 millió négyzetkilométeres ország területének 69%-a hegyes, dombos vidék és magasföld, több mint 15%-ot foglalnak el területéből a sivatagok, rendkívüli módon korlátozva a mezőgazdasági művelésre alkalmas föld nagyságát. Így áll elő az a helyzet, hogy a Föld legnépesebb, ma már 1,2 milliárdot meghaladó népességű országában a Magyarországhoz képest 120-szor nagyobb népesség mellett Kína szántótterülete csak mintegy huszonötszöröse hazánkénak (beleszámítva még az egyes vidékeken évente többszöri termést is.), vagy ahogy sokkal gyakrabban hivatkoznak rá, Kínának a világ összes művelt területének 7%-án kell eltartania a föld népességének mintegy 22%-át. Vissza