Kincseim, morzsáim, emlékeim

Előszó

Sok-sok éve készülök rá. Hozzákezdtem, elvetettem, eszembe jutott, ránézve könyvekre, tárgyakra - legyintettem, címszavakat kerestem-találtam lexikonokban, évkönyvekben... távolinak, túl messzinek látszott. Naponta százszor nézek rá a falon függő, ovális fotóra, egy festett képre - túlságosan is megszokottakká váltak... de mégis, óhatatlanul, elhessegethetetlenül ott kavarog-nyüzsög-mocorog mindez lelkemben, porcikáimban, indulataimban.
Mígnem tegnap éjféltájt, miután sehogy sem tudtam elaludni egy szerzői est, ma már saját közegem, irodalmárok és egyben barátaim közt töltött felüdítő-pezsgő órák után, érezve a mai frontot - nos, éjféltájt felkeltem, a számítógéphez ültem, megírtam a napok óta ígért válaszomat régi iskolatársnőmnek. Hevenyészve, mégis valamiként kiforrva, igen, ilyen ellentmondásosan. Ezt írtam többek között:
"Családom? Honnan is kezdjem?
Anyukámnál. Anyai nagymamámnak nagyon jó hangja volt, és tanult rajzolni, de el kellett mennie dolgozni, mert leégett a petróleum-gyáruk, biztosítás meg nem volt. Ez a Berg-család, Rostockból. Volt valami pipa-gyár is valahol, valamikor? A mama, az én dédmamám, alig tudott magyarul. Nagymamám húga Berg Lili zongoraművésznő, Párizsban élt sokáig, Bartók-Kodály tanítvány, ő mutatta be Bartókot Párizsban 1911-ben. Testvérük, Berg Ottó 25 éven át volt az Operaház karnagya. Pár éve véletlenül hallottam valamit még az ő vezényletével... a rádióban. Mindeközben alig, vagy egyáltalán nem beszéltek egymással... Lili néni a hagyatékát nem az unokaöccsére, anyukám öccsére hagyta, hanem apámra és ránk... akiket pedig alig ismert. (Lehet, hogy pont ezért...?)... A zeneszeretet és tehetség honnan, azt nem tudom. Vissza