A. Kertész

Előszó

André Kertész talán az egyetlen fotográfus a világon, akit öreg és fiatal, alkalmazott fotós, művész és amatőr egyként elfogad és nagyra tart. Megteremtette és következetes meg nem alkuvással, gyakran megrendelői akarata ellenére is ragaszkodott saját stílusához, a fotószerű fotóihoz. Emberközpontú, lírai, szubjektív, mindenekfelett humanista látásmódja első fényképétől az utolsóig meghatározza életművét.
Most, születésének századik évfordulóján el kell ismernünk, hogy Magyarországon harminc éves koráig nem sokra értékelték, s igazi nevet Párizsban szerzett. Ezután majd harminc évig Amerika sem kezelte tehetségének megfelelően. Élete vége felé keserűen állapította meg, hogy hónapokba, egy-két évbe akarják sűríteni mind azt az odafigyelést, elismerést, megbecsülést, amit évtizedekig megtagadtak tőle.
Életművének jelentős része Párizsba került, Amerika is gazdagon jussolt belőle, de az a néhány száz eredeti Kertész-fotó és dokumentum, ami magyar múzeumokban található, s mindenekelőtt az a kapocs, ami képeinek témáját szülőhazájához köti, a Kertész-életmű egészét kutatók számára Magyarországot is fontos hellyé avatja.
Azért született ez a könyv, hogy tisztelegjen André Kertész emléke előtt, s összegyűjtse a még fellelhető magyar vagy magyar vonatkozású forrásokat. André Kertészről a világ legtöbb nyelvén olvasható cikk, tanulmány, könyv. Magyarul is összeírtak egy kisebb könyvtárravalót, bár eddig csask két könyv jelent meg róla. Végigolvasva több száz írást, azt láttuk, hogy a térben és időben legtávolabbi magyarországi korszakáról tud legkevesebbet a világ, itt a legtöbb az egymásnak ellentmondó adat. Ezért ez a kötet hangsúlyozottan csak Kertész életének magyar vonatkozásait szedte sorba. Megpróbálta pontosítani, szembesíteni, kiegészíteni a különböző forrásokban eltérő módon szereplő adatokat.
Kertész élete és képei elválaszthatatlanok. Fényképészete vizuális napló, ezt szeretnénk hangsúlyozni könyvünkben. Nem konstruált, csak nyitott szemmel, gyermeki kíváncsisággal és fogékony lélekkel járt-kelt, s mindent lefényképezett, amiben valami megragadta. Nem véletlen, hogy legtöbb képének készítését hónapra, napra pontosan tudta, s azt is fontosnak érezte, hogy feltüntesse a fotók alatt. Mi most tiszteletben tartjuk André Kertész akaratát, szétszóródott, de valamilyen úton hazakerült képeiből rekonstruáljuk Kertész fotó-naplóját.
Kötetünk a Kertész-centenárium magyarországi eseményeit számbavéve bemutatja a Szigetbecsén ez alkalomból felújított André Kertész Emlékházat, valamint a budapesti Francia Intézetben kiállított Distorsions sorozat képeit is.
Ezen elő szavak után az igazi előszó joga illesse André Kertészt, aki így summázta életének és művészetének lényegét:
"Egész életemben azt az elvet követtem, és ezt mindenkinek ajánlhatom: legyen hű önmagához. Használja a fotográfiát arra, hogy a világról alkotott egyéni képét megmutassa. Soha életemben nem kötöttem kompromisszumot, és talán ez sikerem titka. Azok az emberek, akik a képeimre figyeltek, azt érezték, hogy van azokban valami személyes, valami természetes és valami eredeti. Ez azért érdekes, mert soha nem erőlködtem, hogy egyéni stílust vagy valamilyen bonyolult módszert agyaljak ki. Egyszerűen úgy fényképeztem a dolgokat, ahogy rám hatottak. Egyéni érzések kellenek ahhoz, hogy az ember ezt meg tudja valósítani." Vissza