Kincses Kolozsvár

Előszó

Ki ne ismerné, ki ne dúdolná, énekelné, fütyülné még ma is ezt a dalt Kálmán Imre, a Marica grófnő című operettjéből? Igen, Kolozsvár szép, szép volt, szép ma is és szép lesz a jövőben is még ha jelen pillanatban el is szeretnék csúfítani. És nem is csak szép, hanem még ma is méltó "KINCSES" jelzőjéhez. Így gondolják, érzik a benne lakók és az ide vissza-visszalátogatók, kiket vonz a város sok-sok utcája és nevezetessége.
E kis könyvecske képekben próbál mesélni a városról. Nem amatőr fényképek segítségével hanem a legegyszerűbb, megszabott méretű illusztrált kartonlapok (Magyar Értelmező Kéziszótár - 1975) segítségével. Ez a könyv nem foglalkozik történelemmel, bár akarva - akaratlan egyes épületek rendeltetésének váltakozása, utcanevek átkeresztelése tiszta történelem.
Mikor ezelőtt 31 évvel - anélkül, hogy tudnám - elkezdtem a képeslapokat gyűjteni nem gondoltam, hogy könyvkiadás is lehetséges lesz belőle. A bélyeggyűjtés mellett gyarapodott a szomszédoktól, barátoktól, rokonoktól és ismerősöktől kapott képeslaphalom. Akkor még ez a gyűjtői szenvedélynek csak egy mellékága volt, aminek nem is tulajdonítottam túl nagy fontosságot. 1985-ben Erős László: Képeslapok könyve megjelenése után azonban minden megváltozott. A bélyeggyűjtés lassan-lassan háttérbe szorult (de nem szűnt meg) és helyét mindinkább a képeslapgyűjtés vette át. miután szerzeményeim zömét a Kolozsvári-lapok tették ki - szülővárosomról lévén szó ezeket szerettem a legjobban - folytattam. Eleinte fogalmam sem volt, hogy az évek múlásával ilyen sok gyűl össze és arról sem, hogy -erre csak utólag döbbentem rá - még mindig milyen sok, számomra ismeretlen létezhet. A másodpéldányok arra voltak jók, hogy más képeslapgyűjtőkkel cserekapcsolatot létesítsek és gyarapítsa gyűjteményemet. Ez a gyűjtemény jelenleg 2.400 darabból áll, időbe 1945-ig, ebben a számban 200 darab 1897-1904 között került kiadásra. Vissza