Előszó
Kedves Kisbarátaim!
Matyóföldön, az alföldi tanyákon, a hegyek között megbúvó falvakban, a nagyvárosok zajában, bárhol ahol éltek, Nektek szól a könyvem.
Azokat a szépségeket, amelyeket ajánlok,...
Tovább
Előszó
Kedves Kisbarátaim!
Matyóföldön, az alföldi tanyákon, a hegyek között megbúvó falvakban, a nagyvárosok zajában, bárhol ahol éltek, Nektek szól a könyvem.
Azokat a szépségeket, amelyeket ajánlok, mind végigéltük kedves tanítványaimmal, kicsi elsősökkel. Rajzoltunk, énekeltünk, szerepeltünk úgy» ahogy leírtam, S ettől gazdagabb lett az életünk!
Egyikük így fogalmazott: "Mi igaz örömmel foglalkozunk néprajzzal." Ez a szívből fakadó mondat azért fontos, mert a magyar nép lelkének tükörképe: a magyar néprajz.
Miközben ezzel ismerkedtünk, voltunk komolyak, meghatottak, csodálkozok és pajkosak is, de mindenképpen boldogok. A szülők és nagyszülők szemében öröm csillant meg, amikor a múltat idéztük.
Hozzánk Magyarországra rengeteg külföldi jön, mert érdekes és értékes népnek tartanak bennünket. Legyünk tehát mi is kíváncsiak önmagunkra!
Kérjétek meg kedves tanító néniteket, tanító bácsitokat, édes szüleiteket /ha van még egy csepp idejük/, nagyszüleiteket, ha olyan szerencsések vagytok, hogy élnek még: forgassák veletek együtt ezt a könyvet.
Rajzoljatok belőle, játsszátok el a jeleneteket! Ízlelgessétek ezt a "zengzetesen szép" nyelvet!
Kezdetben az én kis tanítványaim is bátortalanok voltak, de a tanév végén már ők mutatták be gyűjteményünket a vendégeknek.
Nagyon szeretik a néprajzot.
Szeressétek Ti is!
Vissza