Átváltozások (dedikált példány)

Fülszöveg

A vers a nehéz gazdasági helyzetben is kikívánkozik az emberből. És ha megszületett, hatni kíván. Funkciójának, alkotója törekvéseinek megfelelően.
Király Attila most lép első ízben önálló kötettel elénk. 26 éves, Nagykörősön született, de leszámítva a világra-csodálkozás első néhány napját, mindig is Tolnán élt. Ezt csak a rend kedvéért célszerű megjegyezni, hiszen ő nem lokálpatrióta, nem helyhez kötött, nem tájegységekben gondolkodó valaki. Érzelmei, képei, hervadozva tündöklő virágai a lélek kevesek által járt ösvényeiről valók.
Induljunk el a nagy kedvencektől - Jimi Hendrixtől és Edgar Allan Poe-tól -, hogy közelebb férkőzhessünk Király Attilához. Lassan, de rettenetesen izzik. Pontosan ismeri a kín minden zamatát, és tiszta szavakkal meséli el. Mint aki ott járt. Mint a tapasztalt utazó. Nem vígasztal, nem lázít, de pillanatnyi kétséget sem hagy afelől, mire megy ki a játék. Átváltozik anyagi és anyagtalan részecskékké, s kalandozik a térben, időben, olyan tájakon, a nemlétezés tőszomszédságában, melyeket mi gyáván elkerülünk. "Ma éjjel zuhantam vissza a lélek legelső pillanatába".
Vannak emberek, akik a látható lét közepén tündökölnek. Sok pénzt keresnek, nagy udvart tartanak, utazgatnak, ünneplik és ünnepeltetik magukat, de saját bűvkörükön túl semmit sem érzékelnek. Király Attila más, Ő, ha élményre éhes, nem földrajzi határokat határokat lép át; időzónák között utazik. Befelé is kifelé is messzire lát. Át a részletek között, rá a lényegre. Összefüggéseiben, folyamatában nézi a néznivalót.
Most, amikor első könyvét publikálja - mely válogatás az 1985 óta született írásaiból -, most, amikor első ízben fog "fegyvert", nem magáért teszi, hanem: a versért. Mert "A katonák kötelessége a halál", de a "a Hold, a Nap, a Föld mind versbe vágynak.". Vissza