| Előhang | |
| melyben hősünk körbenéz, sívó tájat és csonttá aszott rabszolgákat lát maga körül. Elhatározza, hogy szembeszáll a gonosszal | 18 |
| Utóhang | |
| melyet az olvasó összezavarása érdekében a könyv belsejében adunk közre, s melyet az önálló ítéletalkotásra képes elmék nyugodtan átlapozhatnak | 23 |
| Hatodik oldal | |
| ahol hősünk egy röpke bekezdésben fényezi magát, és megtudhatjuk, milyen jó miniszterelnök is volt ő | 30 |
| Hetedik oldal | |
| ahol hősünk ellentétes véleményen van Machiavellivel és úgy általában szembeszáll a józan ésszel | 32 |
| Nyolcadik oldal | |
| Ahol hősünk azon kesereg, hogy soha nem juthat szóhoz | 38 |
| Tizenkettedik oldal | |
| ahol hőseink zászlót darabolnak | 43 |
| Tizenhatodik és tizenhetedik oldal | |
| ahol hősünk epét okád, hazudik és szexuális forradalomra buzdít | 55 |
| Huszonkettedik oldal | |
| ahol gyenge Magyarországot árverezünk | 60 |
| Huszonhatodik oldal | |
| ahol hősünk utálja a piacot, a dogmákat, és feltűnően nem ért a társadalomtudományokhoz | 74 |
| Huszonnyolcadik és huszonkilencedik oldal | |
| ahol fény derül a bűnösök személyére, de nem tudjuk meg, mi a baj a karalábéval | 80 |
| Harmincadik oldal | |
| melyben hősünk a történelmi materializmus új csúcsaira hág, és enged minket is széttekinteni | 84 |
| Harminckettedik és harmincharmadik oldal | |
| ahol hősünk megrázó önvallomásban rántja le a leplet kormányzása erkölcstelenségéről | 93 |
| Harmincnegyedik oldal | |
| ahol hősünk biblikus hangulatba kerül, majd elénekli a Fel vörösök, proletárok kezdetű dalt | 99 |
| Harmincötödik oldal | |
| ahol hősünk a korszak nagy kihívásaival küzd, de elbukik | 108 |
| Harminchatodik oldal | |
| ahol megtudhatjuk, hogy a pénz nyomorba dönt | 113 |
| Harmincnyoldadik, negyvenedik és negyvenegyedik oldal | |
| ahol hősünk ismerteti a történelmet, s melyből megtudhatjuk, létezhet-e egyáltalán élet egy Orbán-mentes Földön | 121 |
| Negyvenkettedik oldal | |
| ahol hősünk megismeri a társadalmi szerződést, krumplilevest eszik és sajnálja a farkastól a törvényeket | 129 |
| Negyvenharmadik oldal | |
| ahol hősünk nem mond semmit, de a piacot még mindig nem szereti | 136 |
| Negyvennegyedik oldal | |
| ahol egy csúnya anyuka szereti gyermekét | 137 |
| Negyvenhatodiktól ötvenedik oldalig | |
| ahol hősünk részletesen kifejtve marad adós a haza felemelkedésének programjával | 138 |
| Ötvenegyedik oldal | |
| ahol hősünk feltalálja a társadalmiasságot és Gyurcsány nyakába varrja még a vízözönt is | 148 |
| Ötvenharmadik, ötvennegyedik oldal | |
| ahol hősünk unalmasan hablatyol, majd feltalálja a cserépszavazást | 157 |
| Ötvennyolcadik oldal | |
| ahol hősünk a becsület fogalmával ismerkedik, s eközben összekeveri a vágyakat a tényekkel | 159 |
| Hatvanadik oldal | |
| ahol hősünk csapatszellemileg vitálisan összetartozik, ám helyteleníti a takarékosságot | 161 |
| Hatvanharmadik oldal | |
| ahol hősünk kölcsönösen felelősséget vállal, mert egyedül nem szeret, majd biztosít minket arról, hogy jobb dolog országnak lenni, mint Microsoftnak | 163 |
| Hatvanhatodik és hatvanhetedik oldal | |
| ahol hősünk utálja a vállalatokat, de szereti a vállalkozókat | 168 |
| Hatvankilencedik és hetvenedik oldal | |
| ahol hősünk megállapítja, hogy a földműves az élet sója, valamint buta paraszt | 170 |
| Hetvenegyedik oldal | |
| ahol hősünk pazarlásra ösztönzi az ifjúságot, és ad nekik is egy részt az őt illető felelősségszeletből | 172 |
| Hetvenharmadik oldal | |
| ahol hősónk aggódik az ifjúságért és a plebejus erényeket dicsőíti, valamint hisz a piacban | 179 |
| Hetvenhetedik oldal | |
| melyben Sztálin elvtársat hívja a feladat, és önfeláldoz az ügyért | 190 |
| Nyolcvannegyedik oldal | |
| ahol hősünk már egy szót se szól a politikáról | 193 |
| Nyolcvanhatodik oldal | |
| ahol az olvasó, aki ennyi baj és keserv olvastán még nem lett öngyilkos, szégyellje magát | 194 |
| Nyolcvanhetedik oldal | |
| ahol hősünk a szocializmus alapjainak lerakásában megtalálja a megoldást | 195 |
| Kilencvenegyedik oldal | |
| ahol senki sem szeret senkit és ez így nagyon nem jó | 198 |
| Kilencvennegyedik oldal | |
| ahol hősünk utálja a magyarokat, de ezt mások nyakába varrja | 200 |
| Kilencvenhetedik oldal | |
| ahol hősünk szomorú, mert nem miniszterelnök, de még magánál is jobban szán minket, kik emiatt szerencsétlennek és nyomorultnak érezzük magunkat | |