Napló 1956-1989

Fülszöveg

„Lukáccsal beszélek telefonon. Az egyetemi megjelenésre kérem. Fáradt a hangja, fáradt az egész ember. Már a túlsó partról beszél. Lehetséges-e a szép halál? Vagy halála előtt mindenki magába zuhan? Trencsé-nyi-Waldapfel visszavonja végrendeletében egész addigi életét egyházi temetést kér, s zsidó zsoltárokat énekel. Fogarasi kihordatja a könyvtárából az összes marxista könyveket, s imákat darál. Felépített életek hogy tudnak összezuhanni? A humanizmus lényege: a büszkeség, a gőg. Nem hagyni összeesni magunkban a felépített embert."
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást,
o
miközben Aczél György tanácsadójaként is... Tovább

Fülszöveg

„Lukáccsal beszélek telefonon. Az egyetemi megjelenésre kérem. Fáradt a hangja, fáradt az egész ember. Már a túlsó partról beszél. Lehetséges-e a szép halál? Vagy halála előtt mindenki magába zuhan? Trencsé-nyi-Waldapfel visszavonja végrendeletében egész addigi életét egyházi temetést kér, s zsidó zsoltárokat énekel. Fogarasi kihordatja a könyvtárából az összes marxista könyveket, s imákat darál. Felépített életek hogy tudnak összezuhanni? A humanizmus lényege: a büszkeség, a gőg. Nem hagyni összeesni magunkban a felépített embert."
Király Istvánt azok is ismerik, akik nem ismerik: ha máshonnan nem, akkor a középiskolai tankönyvekből, Ady kiváló értelmezőjeként, a mégis-morál fogalom megalkotójaként. Király István azonban nemcsak jelentős irodalomtudós volt, hanem egyben a Kádár-kor meghatározó és nagy hatású kultúrpolitikusa is: az ELTE XX. századi magyar irodalom tanszékének professzora komolyan vette a tanári hivatást,
o
miközben Aczél György tanácsadójaként is tevékenykedett.
Lányai egy lakásfelújítás során füzetekre bukkantak - apjuk 1956 és 1989 között vezetett naplójára, amelynek lapjain nemcsak a kor kultúrpolitikai vitái bomlanak ki előttünk, de egy önmagával küszködő, önmaga állandó megújítására törekvő emberről is izgalmas portrét kapunk. A naplót fényképekkel gazdagon illusztrálva, magyarázó jegyzetekkel, annotált névmutatóval adjuk közre. Vissza