Királynők szeretői

Fülszöveg

Eleanor Herman a nagy sikerű Királyok szeretői című könyve után ezúttal a koronás hölgyek magánéletét veszi górcső alá. Az elmúlt kilencszáz évben - attól a naptól kezdve, hogy az aragóniai királyné, Urraca először lovagolt a csatába oldalán szeretőjével, Pedro Gonzálezzel, addig a napig, amikor Diana és Dodi az utolsó útjukra indultak - a házasságtörő asszonyok sorsa éppolyan változatos, mint maguk a nők. Közös bennük, hogy boldogtalan házasságban élték kiüresedett életüket, és házasságtörésük magvát már akkor elvetették, amikor mind természetben, mind műveltségben hozzájuk nem illő férjhez kényszerítették őket. A királyi házasságokat a nagypolitikai érdek, és nem a szimpátia határozta meg, és bizony gyakran előfordult, hogy az érdekek a hercegnőket visszataszító, szellemileg visszamaradott vagy férfiasságban hiányt szenvedő férjjel kényszerítették nászi ágyba. Körültekintve egy olyan udvarban, ahol kellemes megjelenésű alattvalók tömkelege nyüzsgött, számos királyné pillantott vissza mielőbb hímzésére, és rebegett el egy üdvözlégyet, hogy eltávoztassa magától a kísértést. Másoknak azonban eszük ágában sem volt lesütni a tekintetüket, és dobogó szívvel tették félre a hímzést, ejtették el olvasójukat, és omlottak egy szerető karjaiba. Így tett számos híres asszony, többek között Aquitaniai Eleonóra, Franciaországi Izabella, Portugáliai Johanna, Marie Antoinette, Nagy Katalin, és hogy a közelmúltat is felidézzük: Diana hercegnő. A könyvnek nem célja, hogy pálcát törjön a kikapós asszonyok felett: inkább kultúrtörténeti körképet ad, bemutatva a különböző korok királyi, főúri udvarait, hétköznapjait. Vissza