Kis Hegel-könyv (dedikált példány)

Fülszöveg

"...ha a miértre akarok válaszolni, azt kell mondanom, hogy a félreértés okán. A Hegel-kritika mindkét szélsőségén arat a félreértés démona: a nagyság miatt, gondolom. Hegel mint a filozófiai Panteon egyik istene - vagy mint póz és múzeumi tárgy - éppúgy elfedi igazi felfedezéseit, mint mikor fekete bárányként kezelik, akitől a totalitárius észjárás meg a fogalmi konfúzió ered. (...) Az életműnek több csúcspontja is van, ezúttal kettőhöz szeretnék utat találni: a Történelemfilozófiához és az Esztétikához. Mindkettő - így vagy úgy - rejtvény, mindkettő hagyománya teli van félreértéssel. De ami igazán érdekel, az e két gondolati tömb rokonsága. Szerintem ugyanis (...) a Történelemfilozófia úgy szól a Históriáról, mintha műalkotás lenne. (...) Az Esztétika viszont ennek fordítottja: a művészetek az emberiség történetének megragadható, mert létező mivoltukban felkereshető, átélhető (tán: élvezhető) darabjai - szemben az igazi történelemmel, ahol a tényekből alig marad valami (feljegyzés, sírkő, rom, lelet), azaz legfeljebb az emlékezet, illetve a nem-létezés fikcionalizált létdarabkái. A két mű tehát egymásra mutat, egymásból érthető - természetesen nem szó szerinti (rendszertani) értelemben, csak metaforikusan, azaz lényegüket tekintve. E tükörjátékon túl természetesen mindkettőnek van saját logikája, problémaköre - de a posztmodern utókor gyermekeként jobban tudom használni e gondolati tömböket, ha ezt a végső (titkos) rokonságot látom." Vissza