Kis magyar hangtan

Előszó

Minden nyelv csakis a beszélő egyének ajkán él, s az írás csak tökéletlen mása a hangos beszédnek. Aki tehát a nép nyelvével akar foglalkozni, annak mindig az élő beszédet kell megfigyelnie és tanulmányoznia. Az élő beszéd elemzése pedig a hangtan feladata, tehát a magyar nyelvjárások tanulmányozásához is a legszükségesebb bevezető tanulmány a magyar hangtan. A nyelvtannak ez a része az egyes hangok elemzésével, képzésük és használatuk módjának megállapításával foglalkozik. Ez a Kis Magyar Hangtan csak a legszükségesebb ismereteket nyújtja, csak annyit foglal magában, amennyire a magyar nyelvjárásokat tanulmányozó gyűjtőnek okvetlenül szüksége van, hogy megfigyelhesse és mások számára feljegyezhesse a nép beszédét.
A hangtan tanulásához nem elég e könyv tartalmának futólagos elolvasása, hanem arra kell törekednie a hangtannal foglalkozónak, hogy a hangtani ismeretek valósággal vérévé váljanak s ennek egyedül helyes és célra vezető módja a szorgalmas önmegfigyelés és mások megfigyelése. A kezdő próbálja előbb önmagán megfigyelni, hogy hogyan ejti a maga nyelvjárásának egyes hangjait, s vesse össze megfigyeléseit e könyv útmutatásával. Ha ily módon az önmegfigyelésben már kellő gyakorlatot szerzett, próbálja meg mások beszédének megfigyelését, elemzését, esetleg utánzását is. Kezdetben ez kissé fáradságos, megbízható eredményhez azonban csakis kitartó munka után juthatunk. Vissza