Előszó
Az Országos Gyógyszerészeti Intézet egyetlen „hivatalos" kiadványa 2000-től a Gyógyszerkompendium. Ez a gyógyszerek jóváhagyott alkalmazási előiratainak teljes, rövidítés és módosítás nélküli szövegét tartalmazza. Azonban éppen „teljessége", valamint mérete és súlya miatt referenciaműnek alkalmas ugyan, de még „kézikönyvnek" sem tekinthető, nemhogy az orvosi táskába vágyj gyógyszerészi táraasztalra való „zsebkönyvnek". Ezért - a Kompendium szükségességét elismerve -hasznos lehet a gyógyszerek főbb tulajdonságait röviden és szemléletesen összefoglaló zsebkönyv kiadása is.
Az ilyen zsebkönyv szerkesztése azonban - az elmúlt évek jó és rossz tapasztalatai alapján - az számára több kérdést is felvet. Noha ez feltételezhetően az olvasót kevésbé érdekli (az orvos-gyógyszerész ritkán leli örömét a jogi útvesztőkön való barangolásban, az államigazgatásban dolgozók számára azonban az ilyen is kötelező), annak érdekében, hogy a jelen (és hasonló) zsebkönyvek a „helyére tegye", e helyütt igyekszem vele a dilemmát megosztani.
Az első kérdés az, hogy - noha nyilvánvaló, hogy az OGYI-nak célszerű a zsebkönyv szerkesztésében részt vennie, hiszen ki tudná jobban az alkalmazási előiratok rövid lényegét jobban kiemelni, vagy ezt lektorálni, mint az, aki magát az előiratot szerkesztette nevezhető-e az ilyen zanzásított változat hivatalos OGYI-kiadványnak? A jogilag helyes válasz keresésekor (amire magunk sem találtunk rá azonnal, s ez magyarázza a korábbi kiadások elnevezésének egyes következetlenségeit) az, hogy az OGYI-t törvény kötelezi az alkalmazási utasítások jóváhagyására. Ez a forgalomba hozatali engedély kiadását megelőző értékelés egyik utolsó lépése. Ha viszont ez a gyógyszerhatóság hivatalosan jóváhagyott szövege, akkor annak bármilyen rövidítése még az OGYI számára is - csak „nem-hivatalos" lehet. Ez magyarázza, hogy a jelen zsebkönyv noha az OGYI tevékeny részvételével a főigazgatója egyetértésével készült - nem az OGYI kiadványa.
A második probléma, hogy lehet-e a gyógyszer-információ terjesztésében monopóliumokat kialakítani? A hivatalos kiadvány esetében igen. Korábban is egy Vademecum volt, ebből lett a Gyógyszerkompendium, hasonlóképpen csak egyféle Magyar Gyógyszerkönyv: Pharmacopoet Hungarica létezik (itt hívom föl a figyelmet, hogy az orvosok gyakran összekeverik a gyógyszerkönyv az alkalmazási előiratok gyűjteményével vagy más, gyógyszerekre szóló könyvvel!). A jogszabály által hatályba léptetett vagy jogszabály alapján létrehozott kiadványokból tehát csak egy van. A jelenlegihez hasonló zsebkönyvet azonban több kiadó is megjelentethet, ezért az OGYI - ha együttműködését kérik - két út közül választhat: vagy egyikben sem vesz részt, vagy mindegyikben! Az utóbbi években-a kiadványok, azaz az egészségügyi szakemberek tájékoztatásának színvonala érdekében tudatosan az utóbbi megoldást választjuk!
A kiadók azonban bevallottan nyereségért dolgoznak, ezért a (mint már tudjuk: nem hivatalos OGYI kiadványnak számító) könyvecskéktől sok minden nem követelhető meg, ami pl. a Gyógyszerkönyv vagy a Gyógyszerkompendium esetében természetes. Az előbbiekben például reklámok is előfordulnak, ami az utóbbiakban elképzelhetetlen (az OGYI feltétele, hogy hivatalos kiadványban ilyenek nem szerepelhetnek!). Természetesen - ha már az OGYI részt vesz a zsebkönyv szerkesztésében a reklámok jogi és etikai megfelelősége biztosított.
A VADEMEX jelen kiadása mindenek előtt tartalmazza a törzskönyvbe bejegyzett és forgalomba hozatalra engedélyezett gyógyszerkészítmények alkalmazásának legfontosabb adatait (indikáció, ellenjavallat, adagolás, mellékhatások, stb.). Ez az első Vademex, amelyben a hasonszenvi (homeopátiás) készítmények rövidített előiratai is megjelennek, természetesen az előző kiadás óta bekövetkezett törzskönyvi változásokat tükröző formában. Miután a gyógyszerválasztékunk - nem csak a belépő új készítmények, hanem a forgalomban csalódott cégek által a törzskönyvből töröltetett gyógyszerek nagy száma miatt is - folyamatosan változik, az ilyen összeállításra bizony nagy szükség van.
Mint a hasonló kiadványok előszavában mindig, itt is rá kell mutatni arra. hogy a gyógyszerválaszték növekedésének és folyamatos változásának tendenciája megállíthatatlan! (Mind a szomszédos Ausztriában, mind például Csehországban tízezernél is több a törzskönyvbe bejegyzett gyógyszerkészítmények száma, nálunk még - ha nem számítjuk a különböző nagyságú csomagolásokat - mindig alig haladja meg az ötezret!). Ennek oka, hogy - nem csak a magyar gyógyszertörvény hanem a nemzetközileg elfogadott szabályok (Európai Unió. OECD) szerint is - egyszerűen nincs mód az egyébként minőség, hatásosság és relatív ártalmatlanság szempontjából megfelelő - gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye kiadásának elutasítására.
Vissza 
