Kisboldogasszony csillaga (dedikált példány)

Fülszöveg

A száz esztendővel ezelőtt született és két évtizede szentség hírében elhunyt Marcell karmelita atya - polgári nevén Marton Boldizsár - a kiváló lelki író, nevelő, szónok és gyóntató utolsó éveinek naplójegyzeteiből kap itt bő válogatást tisztelőinek népes tábora és a téma iránt érdeklődő magyar olvasó.
A naplójegyzetek, amelyekből ez a válogatás készült, kb. ezer gépelt oldalt tesznek ki. A jegyzetek túlnyomó többsége Marcell atya lelki olvasmányainak kivonata. Mivel a szerzetesi fogadalmát haláláig megtartotta, nem gyűjthetett könyvtárat magának. Amit olvasmányaiban lényegesnek tekintett, így, jegyzetekben őrizte meg. A naplók anyagának kisebbik része: személyes élmények, meglátások, észrevételek sora. Mindegyik mellett ott olvasható a dátum, amikor papírra vetette őket. Ezeket a személyes feljegyzéseket kapja kezébe itt az olvasó, amelyeket a válogató a nagy gyóntató még élő lelki gyermekei segítségével emelt ki a hatalmas jegyzetanyagból.
A válogatást végző, szerkesztői gyakorlata és tapasztalatai alapján úgy érezte, nem adhatja Marcell atya gondolatait ömlesztve olvasói kezébe: taglalnia kell, fejezetekre osztania azokat, sőt az egyes fejezeteken belül is alcímekkel elkülönítenie és kiemelnie egyes gondolatköröket. Bizonyosra vehető ugyanis, hogy aki végigolvassa ezt a könyvet, nem süllyeszti el könyvtárában, hanem újra és újra előveszi, hogy eligazítást és vigaszt keressen benne. Ezt kívánja elősegíteni a naplók anyagának gondolatkörök szerinti tagolása fejezetekre és alcímekre.
Egy lélek beszámolóját tartja kezében az olvasó. Vallomást a tökéletesség szűk és nehéz ösvényének végső szakaszáról. Lényegében tehát: Krisztus követésének magyar mása ez a könyv. Krisztus követése, Mária segítő kezébe kapaszkodva. Krisztus követése fel a Golgota ormára, a szent Keresztre, mindaddig, amíg a lélek el nem érkezik a Halálban feltáruló Pünkösd kapujához.
E végső szakasz jellemzői: a Keresztről sugárzó fények egyre élesebben ragyognak; ragyogásukban élesekké válnak az emberi természet gyengeségeinek árnyai és kontúrjai. Minél közelebb kerül a lélekhez, Jézus, annál nagyobbra nő a szomjúság a tisztaság után. Egyre nagyobb távlatok tárulnak fel a conpassióban, a Jézussal való együttszenvedésben.
A végső szakasz jellemzőit, a növekvő fényeket, élesedő árnyakat, az egyre közelebb segítő Szíveket, a "mámoros zsoltárokat", a végső szakasz, a küszöb előtti állapota magasztos szépségeit jelzik az egyes fejezetek.
Fő célunk az volt, hogy áttekinthetővé tegyük e gondolatkincstárat a "kicsi lelkeknek", akik Marcell atyával akarnak nekivágni "a mindennapi lelki élet gyors kurzusának". Vissza