Kisebbségpolitikai rendszerváltás Magyarországon

Fülszöveg

Az 1980-as évek végén a magyarországi politikai földcsuszamlás egyik csendes és kevésbé látványos melléktermékeként a hazai hivatalos kisebbségpolitikában is gyökeres fordulat következett be. Túlzás nélkül állítható, hogy ezen a területen néhány hónap alatt annyi minden történt, mint az azt megelőző negyven esztendőben összesen. Ráadásul a változások egyértelműen pozitív irányúak voltak, akár a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek, akár a határokon túli magyarság szempontjából is vizsgáljuk az eseményeket. A magyarországi államszocializmus időszaka, a tömb országaiban is szinte egyedülállóan, ám 1956 után voltaképpen magyarázhatóan, ambivalens és óvatos módon viszonyult az etnikai jellegű problémákhoz. A téma kényes, kényelmetlen voltára való tekintettel kerülték a nemzeti, nemzetiségi kérdések felvetését, s a határon belülre és kívülre egyaránt érvényesen egyfajta semleges, voltaképpen nem is létező, közömbös kisebbségpolitikát honosítottak meg.
A hazai kisebbségeket illetően korántsem beszélhetünk kikényszerített asszimilálásról, negatív diszkrimináció abban az értelemben érte a nemzetiségeket, hogy az "automatizmus" a természetes beolvadási, asszimilálódási folyamat meggátlásához, a partikuláris identitás megőrzéséhez nem nyújtott eszközöket. Ennek következtében kisebbségeink évtizedekig úgyszólván védtelenek maradtak a többség szívó hatásával szemben. A határon túli magyar kisebbségeket pedig egészen egyszerűen szólva magára hagyta a mindenkori szovjetizált magyar külpolitika. A keleti blokkban a 40-es évek végétől Magyarország volt szinte az egyetlen állam, amely az internacionalista szemléletet követve nem folytatott semmiféle nemzetpolitikát, anyanemzetként nem artikulálta magát. Az 1956-os események vérbe fojtását követő új rezsim sem cselekedett másképp. Ez a külpolitikai "doktrína" még az 1988-as Grósz-Ceausescu-találkozóra is erősen rányomta bélyegét. Ezáltal a szomszédos államok magyar nemzeti kisebbségei elszigetelve, de facto etnikai kisebbségi, vagyis jóval kiszolgáltatottabb helyzetben találták magukat. A 80-as évektől egyre több és komolyabb bírálat érte e megközelítést, az évtized végén bekövetkező nemzet- és nemzetiségpolitikai rendszerváltás pedig végre a tényekkel szembenéző, problémaközpontú, a nemzeti, etnikai identitást értékként kezelő aktív kisebbségvédelmet jelentett. Vissza