Kísérleti közgazdaságtan

Előszó

A közgazdaságtan történetében rendszeresen felmerülő kérdés, milyen kapcsolat van a tények és az elmélet között. Ezen belül időről-időre felteszik (feltesszük) a kérdéseket: hogyan lehet az elméleti modelleket alkalmazni a valóságra, miként lehet a modellek segítségével konkrét esetekre választ adni, hogyan lehet egy-egy modell érvényességét bizonyítani, lehet-e a közgazdasági modelleket a tapasztalatokból levezetni, és nem utolsó sorban hogyan lehet kísérletekkel bizonyítani egy-egy megállapítás helytállóságát. A viták ugyan ideig-óráig kialakítanak egy többségi álláspontot, és a tankönyvek bevezetői szívesen idéznek egy-egy tekintélyes tudóst, aki megfellebbezhetetlennek tűnő kijelentést tesz a tapasztalat és a modellek közötti kapcsolatról (lásd Nevill Keynes, Robbins vagy M. Friedman e tárgykörben tett kijelentéseit).
Napjainkban megint a közgazdaságtudomány egyik népszerű témája a modellek és azok elhasználhatósága, illetve bizonyíthatósága. Nemrégiben kaptak közgazdasági Nobel-díjat azok a kutatók, akik kísérletekkel igyekeznek az elméleti hipotéziseket alátámasztani, illetve az új elveket levezetni. a másik erősödő hatása az úgynevezett posztautisztikus mozgalom, amelyik az elméleti és matematikai modellek helyett a tényeket helyezi középpontba.
Kötetünkben - amelyik részben egy 2004 őszén Győrben rendezett konferencia eredményeit tartalmazza - elsősorban a kísérleti közgazdaságtan megközelítésében elért eredményeket mutatjuk be. Ezért a bevezetőben kissé nagyobb teret szentelünk a másik említett gondolatnak, a posztautisztikus mozgalomnak. Vissza