Kísért a múlt Székelyföldön

Előszó

Ez a könyv akár egy eseményekben gazdag, vérrel, halállal, horrorral fűszerezett akciófilm forgatókönyvének is beillene. A filmkockák úgy pörögnek le előttünk, hogy a döbbenettől és a rémülettől meghűl a vér ereinkben. A szenvedés mérhetetlen, a közönség alig várja, hogy végére érjen, s közben hálára gondol, amiért nem részese. Csakhogy ez nem film, nem fantázia szüleménye. Itt megtörtént és folyamatban lévő, valós eseményekről van szó, itt a főhősök létező, vagy létezett személyek. Megkínzott, megzsarolt, meghurcolt és megölt emberek - a rendőri visszaélés, a hatalom áldozatai. Itt igazi emberi tragédiák rajzolódnak ki a vallomásokból, nyilatkozatokból, sajtószemelvényekből. Kettétört életek, tönkrement családok, megannyi kín, fájdalom, bántalmazás. Ezen sorstragédiák közös nevezője Ioan Aurél Agache milicista őrnagy, a kézdivásárhelyi egykori gazdasági milícia hírhedt főnöke, akinek nevét ezrek és ezrek rettegték, s aki fölött 1989. december 22-én ítélkezett a város lakossága. Meglincselték. A hatalom azonban példát akar statuálni, hiszen román milicistát végeztek ki egy túlnyomórészt magyar lakossággal bíró városban. Több személyt jelöltek ki a bűnbak szerepére, s négyet közülük - fittyet hányva józan észre, jogra, logikára - elítéltek. Első fokon összesen 18 év börtönbüntetést sóztak rájuk, s több mint negyedmilliárd lej kifizetésére kötelezték őket. Agache a múlt rendszer jelképe, azé a rendszeré, amelyről azt hittük, hogy halálra ítélték 1989 decemberében, de amely most, tíz évvel később is áldozatot követel magának. Ügye egyaránt része a múltnak és a jövőnek, a folyamatos történelmet jeleníti meg. Az áldozatok sorsa nem csak egyéni fájdalmat tükröz - egy egész közösség megpróbáltatásai kiviláglanak belőle. Még van egy dolog, a leglényegesebb, amely Iochom István összeállítását megkülönbözteti az átlagos produkcióktól: itt elmarad a szokásos happy end, az igazság egyelőre nem győzedelmeskedik. Az Agache-per elítéltjeit - fellebbezésük tárgyalása végett - 1999. június 4-re idézte be a bukaresti táblabíróság. Nem, ez nem film, s még nincs vége. Ráadásul mindannyian szereplői vagyunk. Vissza