Előszó
Részlet a könyvből:
Líza és Egyed.
Líza. Most, barátom, hagyj el, kínos búcsú általa sebet nagyítni, ha enyhítő szert nem lelünk. El kell némúlni érzetemnek, így akarja sorsom.
Egyed. Líza!...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Líza és Egyed.
Líza. Most, barátom, hagyj el, kínos búcsú általa sebet nagyítni, ha enyhítő szert nem lelünk. El kell némúlni érzetemnek, így akarja sorsom.
Egyed. Líza! Líza! te nem szeretsz már; bennem forr még a régi indúlat, minden csepp vérem feléd szökel, s te nyugodtan csak áldozatot említsz.
Líza. Nyugodtan? képzeld azt, jó, tán elszakadásunk nem fáj annyira. Az én jövendőm homályos, legyen a tiéd legalább derűltebb, ha mindjárt azon épűl, hogy utolszór is balúl ismertél.
Egyed. Nem! nem! téged nem hagylak. Hisz csak az értékről van szó, bírja azt a zsugori, maradj te hívem. Jer atyádhoz, hagyja rá azt a szerencsétlen pert, és jőjön velünk, szolgálatom nem sokat, de annyit mégis hoz, hogy szerencsések lehetünk.
Líza. Atyám velem együtt lekötelezé magát, s azon felűl Bajszövőnek adósa, s ez eszét, szívét fogva tartja. Nincs remény barátom, azért ne is keress fel többé; látásod keserít, az erőt elöli, melyre oly nagy szükségem vagyon. Ma hat ókarok.
Egyed. Lesz a kézfogás-
Vissza