| I. kötet | |
| Himfy szerelmei | |
| Bevezetés, írta Heinrich Gusztáv | 5 |
| Előszó | 33 |
| A kesergő szerelem | |
| Énekek - dalok | |
| Állj meg Amor, szemlélgessük | 123 |
| A halvány ég csillagai | 131 |
| A nap éhen alkonyodott | 73 |
| Búval tölti csak s bánattal | 49 |
| Bűnhődtél föld, - légyen elég | 142 |
| Csörgő patak! életemnek | 181 |
| Ébren való álmadozás | 117 |
| Egy hasonló valósággal | 158 |
| Falak! melyek közt lakozik | 136 |
| Itt - a komor enyészetnek | 91 |
| Kellemek, a milyeneket | 164 |
| Két szeme, szép arczúlatján | 85 |
| Lehetnék bár oly éles szem | 105 |
| Mars vad dühe bont, dönt, dúl, vág | 56 |
| Midőn csendes felségében | 66 |
| Mint a kőszál, hajthatatlan | 153 |
| Mint az őzek az erdőben | 41 |
| Most költözik tőlünk a nap | 110 |
| Most tudom már, mit cselekszik | 175 |
| Nincs nyugtom, nincs békességem | 100 |
| Szerelmem-e az, avagy nem | 79 |
| A balsorsnak bús fellege | 96 |
| A fecskék elköltöznek | 97 |
| A föld egész kerekében | 64 |
| A halavány olajfáknak | 78 |
| A havasnak oldalában | 97 |
| A hol ő van, bámúlandó | 87 |
| A hol ő van, hihetetlen | 87 |
| A hol ő van, nézd a fákat | 88 |
| A hol ő van, ott Amornak | 88 |
| Akárhogy van, de kínaim | 177 |
| Akármennyi jeleseknek | 89 |
| A kegyetlent felejteni | 69 |
| A kelő nap tovább nyujtott | 138 |
| Akkor, midőn felzavarta | 163 |
| A kutyáktól üldöztetvén | 62 |
| A külföldön nyomorogva | 48 |
| A legvígabb mulatságban | 136 |
| A melegen és hidegen | 106 |
| A menő nap a jövőnek | 130 |
| A mióta felserdültem | 46 |
| A mit tesz ő, szp, nagy s dicső | 132 |
| Amor fejem mint megcsalá | 131 |
| Amor! s hát csak szenvedheted | 55 |
| Amor rabja, - most Marsé is? | 53 |
| Amott látom domborodni | 171 |
| A nap alatt ily szerelem | 153 |
| A reménység és félelem | 179 |
| A számtalan félelmekből | 176 |
| A szegénység és gazdagság | 141 |
| A szép őszi nap megszürkült | 116 |
| A szerelem birodalmát | 133 |
| A szerelem hatalmával | 139 |
| A szerelem indulatját | 127 |
| A szerelmes gondolatok | 63 |
| A szerelem sétálni vitt | 134 |
| A szerelem s fájdalmaim | 151 |
| A szív minden, - azt tartom én | 47 |
| A tavasznak érkezése | 108 |
| A titok kinyilatkozott | 180 |
| A vad szivet irgalomra | 175 |
| A világból kiszakadva | 110 |
| A világnak vígasági | 101 |
| A világon setét éj van | 157 |
| A virágok szép nemében | 70 |
| Az a lelkes nem tudom mi | 107 |
| Az én lelkem mélyen vagyon | 134 |
| Az életnek tengerében | 45 |
| Az ész váltig értekezett | 76 |
| Az idő mindenen kifog | 66 |
| Azt kérdezed, óh barátom! | 81 |
| Balgatag én! nem védettem | 63 |
| Bár ki tegye ítéletét | 119 |
| Beteg, sebes, törött, romlott | 155 |
| Bizakodó reményekkel | 178 |
| Bizonytalan lépésimet | 71 |
| Boldog, ki a szerelemnek | 102 |
| Boldog vagy te, czifra madár | 51 |
| Boldog valék nyugalmamban | 48 |
| Csömört okoz a társaság | 76 |
| Édes, kínos emlékezet | 95 |
| Egek! már ily nagy ideje | 171 |
| Egy csillag sincs az egekben | 156 |
| Egyetlen-egy, bár ki lássa | 104 |
| Egy délután (lestem én őt) | 151 |
| Egy szép estkor az erdőben | 121 |
| Éjfél vayon, - nem alhatom | 98 |
| Elérem majd nyugalmamat | 160 |
| Elmédet hát mért bocsátod | 71 |
| Elmégy tehát, szegény lélek | 180 |
| Eltávozván, majd változás | 51 |
| Elűzted a komor telet | 49 |
| Emberfajzat! akár ki légy | 138 |
| Ember! hát még dicsekedhetsz | 161 |
| Ennyi tüzes gerjedelem | 135 |
| Ércz-szíve megvehetetlen | 90 |
| Érzeményim seregében | 129 |
| Ezerek közt maga lenni | 101 |
| Gyakran lebeg elmém előtt | 113 |
| Gyenge szer az ember szíve | 149 |
| Gyermekségem szép idei | 83 |
| Gyűlölöm én a világot | 84 |
| Ha elmémnek gondolatit | 75 |
| Ha engemet, oly rég hivét | 161 |
| Hah! mely szörnyek a bajaim! | 98 |
| Ha ki talán nem értheti | 65 |
| Hajh! kemény ő s érzéketlen | 173 |
| Hajnal alig kerekedett | 53 |
| Hallottam én szép szavának | 105 |
| Halj meg bennem, emlékezet! | 119 |
| Ha majd a bú, mely testemet | 77 |
| Ha mindennek feloszlatását | 82 |
| Ha nem látom, többé nem ér | 106 |
| Ha nyelvem oly gazdag volna | 122 |
| Ha oly makacs ellensége | 81 |
| Ha tudnám, hogy békességem | 77 |
| Hegyen-völgyön ácsorogtam | 140 |
| Hirdesd, nyelvem, érdemeit | 86 |
| Hogy anyám megnyugtathatta | 45 |
| Hogy csak kinja s aggodalma | 140 |
| Hogy először láttam én őt | 149 |
| Hogy vonhatja félholt testem | 65 |
| Hol a szívben fészket rakott | 114 |
| Hová merülsz, beteg elme? | 121 |
| Hozzá fogtam százszor is már | 107 |
| Immár mennyit nem szenvedtem | 72 |
| Itt, a tenger habjaival | 71 |
| Itt ült, ott járt, ott nevetett | 119 |
| Jól látja, ő, mint hervadok | 175 |
| Jól tudom én, mit kellene | 172 |
| Kinek egyszer kebelében | 96 |
| Ki voltam én, hajh! ez előtt? | 160 |
| Környűlvett, im! már a francz had | 52 |
| Látnom őtet, és szeretnem | 152 |
| Láttam ismét! - a régi ő | 171 |
| Láttam őtet siránkozni | 104 |
| Legmerészebb repültében | 117 |
| Mars, a kinek rabja vagyok | 55 |
| Mars zászlói eltüntenek | 149 |
| Meddig tart még tehát e harcz | 78 |
| Még csak benned reménységem | 71 |
| Megláttam őt, s kebelemben | 115 |
| Mely szó, mely nyelv dicséreti | 127 |
| Mérgesítem sebeimet | 54 |
| Midőn a hold világában | 80 |
| Midőn Amor fészkelődik | 108 |
| Midőn Amor hozzám jőve | 139 |
| Miként örül, a mi csak él | 109 |
| Mikor egyszer pelyhesedtem | 46 |
| Miden egyéb gerjedelem | 62 |
| Mindenfélét megpróbáltam | 152 |
| Minden inkább lehetséges | 81 |
| Minden szépnek szépségének | 154 |
| Minden tárgyban őtet látom | 69 |
| Mindez vissza nem adhatja | 179 |
| Mint a füge áttétetvén | 157 |
| Mint a napnak sugárai | 82 |
| Mint a sas, úgy fellengzett | 135 |
| Mint a szarvas, kit megére | 148 |
| Mint gyógyulnék fel sebemből | 120 |
| Mint hűl s fűl a vér eremben | 163 |
| Mint reszkettem, borzadoztam | 173 |
| Mint szeretlek, mint kedvellek | 108 |
| Mint tánczolt ő, a Gráczia | 150 |
| Mit nem tudna felforralni | 54 |
| Mondd meg, miként gondoljalak | 113 |
| Mondd meg, Zephyr, mi dolgod van | 174 |
| Napok jönnek, napok mennek | 129 |
| Nem csak teste delisége | 132 |
| Nem birja ily sanyarú lét | 130 |
| Nem nyomhatván el tüzemnek | 68 |
| Nem szeretem többé őtet | 99 |
| Nem vádollak én tégedet | 157 |
| Nincs szívének kívánatja | 103 |
| Oh epedő kivánatok! | 83 |
| Oh, nyomorult, buta nyelv te | 155 |
| Oh te! oh te! Így ordítok | 140 |
| Oh természet! mit vétettem? | 174 |
| Oh! vajha kiszakaszthatnám | 128 |
| Oly kedvetlen s nyughatatlan | 178 |
| Olvastam én a verseket | 162 |
| Országok, népek, nemzetek | 52 |
| Ott, a hol én nevelkedtem | 65 |
| Önmagával vagdalkozni | 84 |
| Önmagával vagdalkozni | 70 |
| Őt kérem, a teremtőtől | 47 |
| Semmiként sem remélhetvén | 102 |
| Senki őtet sem esméri | 123 |
| Sírsz hát bennem, szegény lélek! | 179 |
| Sokat mondtam szépségéről | 89 |
| Sok országot mosó tenger | 77 |
| Sok s nagy, a mit szenvedek én | 154 |
| Szabad voltam, fürge, s oly gyors | 162 |
| Szelíd Musák! jól tudom én | 122 |
| Szemfényvesztő s gyöngyhava | 128 |
| Szépségének látásától | 103 |
| Szerelemben fogantattál | 127 |
| Szeretni s nem szerettetni | 103 |
| Szíve tárgyát bálványozni | 109 |
| Szívek, a kik csak nem rég is | 133 |
| Szívem kínja kedves nékem | 96 |
| Szívemnek mély fenekébe | 79 |
| Szív- s lélekben betegnek lenni | 141 |
| Szüntesd, oh sors, haragodat | 116 |
| Tanú valék, mint érezte | 160 |
| Téged látlak az egeknek | 156 |
| Te, ki alig világítasz | 64 |
| Természetnek éltetője | 142 |
| Testének egy mozdulása | 75 |
| Ti a világ kezdetében | 120 |
| Tiszteletet, csudálatot | 158 |
| Tovább immár lehetetlen | 115 |
| Úgy lebegett ő szüretkor | 99 |
| Üdvösséggel áldott két szem | 89 |
| Valahányszor szeme pillant | 177 |
| Vajjon mire magyarázzam | 135 |
| Váltig immár megviselték | 165 |
| Végtér hát elértelek | 113 |
| Vize, földön és az égben | 114 |
| Volt egy idő, hogy könyemet | 150 |
| Zúg a zápor, - ordít a szél | 150 |
| A boldog szerelem | |
| Énekek | |
| A kelő nap lövelli már | 219 |
| haj! istenség a szerelem | 238 |
| Ott, hol Hymen kötelében | 309 |
| Szeretek én tébolyogni | 273 |
| Szeretem én komor télben | 290 |
| Ti, kegyes ég szülöttjei | 252 |
| Végre tehát elnyertelek | 194 |
| Dalok | |
| A bereknek gyors kaszási | 212 |
| A bölcs szíven (szerelmiben) | 302 |
| A férj fenkölt, tüzes legyen | 218 |
| A gyermek-kor örömei | 245 |
| A jövendő reményein | 270 |
| A kínokról beszélgetnénk | 188 |
| A királyi palotában | 280 |
| Akkor, midőn oda dűlünk | 211 |
| Alig nézi magát körül | 281 |
| Álom Amor boldogsága | 314 |
| Ama tenger keserveket | 189 |
| A mely Hyment pénz s czím szerzett | 182 |
| A mely szív, míg nyereséget | 187 |
| A mely szívnek érzeményi | 268 |
| A mesterség: boldog lenni | 262 |
| A mezei gazdságban | 243 |
| A mit kívül, belől esmér | 305 |
| Amor ezer mesterségét | 313 |
| Amornak sok a rokonja | 317 |
| Amor nélkül a szép és jó | 329 |
| Amort, kinek buja kény | 247 |
| A sors ura bölcsen teszi | 301 |
| A szélnél is sebesebben | 269 |
| A szerelem ád kezdetet | 267 |
| A szerelem és barátság | 247 |
| A szerelem és reménység | 171 |
| A szerelem keserűjét | 321 |
| A szerelem oskoláját | 215 |
| A szerelem örömei | 228 |
| A szerelem erkölcsöket | 317 |
| A szerelmet, melyre két szív | 268 |
| A szerencse kebelében | 227 |
| A szivárvány színeivel | 321 |
| A szív minden indulatja | 306 |
| A szív minden indulatja | 322 |
| Asznak a rét virágjai | 235 |
| A szokáshoz, emberekhez | 227 |
| A teremtő szerzeménye | 265 |
| A természete emlőiből | 178 |
| A természet kebelében | 186 |
| A test pompás szépségei | 215 |
| A tudomány és dicsőség | 191 |
| A veszélyes fergetegben | 216 |
| A világ egy nagy üres tér | 231 |
| A világ nagy tengeréből | 262 |
| Az aranynyal teli zacskó | 307 |
| Az egész nagy természetbe | 266 |
| Az életnek tengerében | 281 |
| Az életnek tengerében | 284 |
| Az első csók ajkaiból | 234 |
| Az emberi tétemények | 319 |
| Az emberszív, valamig vér | 234 |
| Az ember fő indulatja | 314 |
| Az embert, ki kebelében | 323 |
| Az ész minden új tudatával | 307 |
| Az istennek akaratja | 284 |
| Az, kinn nyargal száguldozva | 217 |
| Az örökké nyughatatlan | 244 |
| Az öröm egy kényes virág | 269 |
| Az öröm, kit bánat s csömör | 318 |
| Az öröm úgy nevelkedik | 283 |
| Balul téssz, ha kárhoztatod | 164 |
| Bizodalom fő áldása | 179 |
| Boldogítani, boldogulni | 319 |
| Boldogok, míg még ártatlan | 284 |
| Boldog óra! Hogy lágaim | 298 |
| Csupán magad, értelmes ész | 305 |
| Addig a bú fellegével | 189 |
| Eddig csak bús henyélésben | 192 |
| Egy istenért, egy hazáért | 228 |
| Egy kincsetek van, oh leányok! | 283 |
| Egymás mellett be szépen áll | 191 |
| Egy szavára - siralmaimnak | 230 |
| Egy szép hölgynek ellenében | 249 |
| Egy szép s jó szűz tiszteletét | 304 |
| E hiányos poréletben | 320 |
| Élés által a szerelem | 248 |
| Éljük (dorgálni ki meri)? | 232 |
| Éljük, éljük az életet | 300 |
| Éljük okos ítélettel | 250 |
| Első kegyes tekintete | 212 |
| Eltörlötték inségemet | 188 |
| Erdőn, mezőn zúgva dúl-fúl | 308 |
| Érzékeny szív, értelmes ész | 282 |
| Érzeményeink hajnalában | 315 |
| Esmérd meg az embereket | 250 |
| Ezen földi poréletben | 269 |
| Ezerféle képzeletek | 228 |
| Ezer öröm virágozik | 299 |
| Ez órának lejártával | 246 |
| Ezt a roppant természetet | 280 |
| Fagyva fekszik a természet | 246 |
| Fájdalmaimban átkoztalak | 186 |
| Fellengző reményekkel | 217 |
| Gyűlöllek én asszony-férfi | 285 |
| Ha a hideg, feszegető | 266 |
| Ha csak a szép vonz téedet | 272 |
| Ha csak habos testi kények | 249 |
| Ha egy szép test látására | 285 |
| Ha igaz a vélekedés | 213 |
| Ha itt a dél, már készen vár | 211 |
| Hajházzonmás uraságot | 212 |
| Ha kedvesem mellettem ül | 210 |
| Halljátok, kik esmerétek | 183 |
| Ha némelykor, - csak futtában | 263 |
| Ha nem érnek az elmével | 233 |
| Ha nem ügyel az ész rája | 317 |
| Ha tavasznak leheltére | 286 |
| Ha úgy nézed szépségedet | 235 |
| Hivség, mely oly erősen áll | 208 |
| Hivség, mely oly erősen áll | 209 |
| Hogy a hírnek templomában | 320 |
| Hogy először megnyílt nékem | 265 |
| Holnap nem lesz, a mi ma van | 214 |
| Hol nem jártak gondolataim | 272 |
| Hűlt helye a sűrű dombon | 236 |
| Igazságnak, valóságnak | 298 |
| Kendericzék! fülemilék | 322 |
| Két dolog van, oly szükséges | 270 |
| Két elmében egy értelem | 288 |
| Kedz idején fösvénykedni | 315 |
| Ki a tömlöcz penészéből | 230 |
| Ki egy szép s jó feleségben | 250 |
| Kiki maga útján járjon | 308 |
| Kivált, ragyás, aszott bagoly | 185 |
| Leány! midőn gombolyodnak | 289 |
| Legény! leány! míg eredben | 216 |
| Libyának homokjain | 306 |
| Más a világ ábrázatja | 190 |
| Megemésztéd az erdőnek | 316 |
| Midőn a nap sugárinak | 270 |
| Midőn gyerekidőnk elmult | 193 |
| Midőn reggel felserkenünk | 210 |
| Mígy az élet tavaszában | 302 |
| Miként sejti ő lelkemből | 241 |
| Miket, szívem ömledezvén | 323 |
| Mind az, a mit a halandók | 241 |
| Minden nap új kellemekkel | 303 |
| Minden vizek kicsapának | 286 |
| Minekután a kezünket | 187 |
| Mint a tavasz virágzatja | 232 |
| Mint borzasztó havasoknak | 251 |
| Mint dühödik, üvöld, ordít | 246 |
| Mint egy nap az esztendőben | 232 |
| Mint előzi akaraom | 216 |
| Mióta, mint bimbóikból | 313 |
| Mit nem kíván, miket nem sejt | 263 |
| Mosolygva jönnek, mennek | 209 |
| Most négyszer hét esztendeje | 233 |
| Munka töltvén nappalimat | 229 |
| Musám te! ki zokogással | 183 |
| Ne csudáld, hogy majd minden szó | 303 |
| Néha, midőn mellettem ül | 191 |
| Ne káromold, sőt hálájad | 231 |
| Ne mérkéld, oh balgatag ész! | 189 |
| Nem, ki névért, dicsőségért | 237 |
| Nem mind myrtus, a mit Amor | 281 |
| Nézd e rózsát bimbójában | 190 |
| Nincsen minden emberfőben | 318 |
| Nincsen, nem volt, nem is lészen | 267 |
| Nincs öldöklőbb, nincs mérgesebb | 300 |
| Oh te! ki a nagy világnak | 242 |
| Oh te! szivem kedveltjének | 262 |
| Oly szükséges szívemnek ő | 305 |
| Ő is engem szeretvén | 189 |
| Ő mellette nem érzem én | 218 |
| Őrizzétek jó nevetek | 285 |
| Ragyogó mellcsillagodat | 302 |
| Rokon embertársatokkal | 304 |
| Seregesen megy a vadlúd | 208 |
| S hát meg újra lobbot vete | 187 |
| Soká fel nem támadhatott | 244 |
| Sokan voltak, kik őt kérték | 298 |
| Sokat mondékkellemiről | 316 |
| Sokat mondék szeretteimről | 213 |
| Sokkal szebb most a természet | 290 |
| Sok szép s jó van itt a földön | 272 |
| Sokszor, midőn bámulással | 248 |
| Sorsunk vászna e föld hátán | 264 |
| Szabadságban, szeretetben | 236 |
| Szegény vagy rossz belsejébe | 237 |
| Szerelemről hogy jól írjon | 301 |
| szilajságunk szelidítni | 193 |
| Szinte majd már összecsaptak | 242 |
| Szív s ész külön két kalauz | 245 |
| Te az idők tengerébe | 299 |
| Te ki élted boldogságát | 288 |
| Te szemének tekintete! | 288 |
| Ti, a sorsnak ostorai | 184 |
| Tiéd minden gondolatja | 190 |
| Ti, kik Himfyt dicséritek | 251 |
| Ti, kik kívül úgy fázátok | 185 |
| Ti, kik szívem fájdalmával | 186 |
| Tökéletes birodalom | 208 |
| Tőle jönnek, hozzá térnek | 214 |
| Tudós lehetsz, de bölcs nem vagy | 243 |
| Úgy szi lelkem boldogságot | 321 |
| Van egy erkölcs, melyet imád | 242 |
| Vétettem én, mondván, hogy jég | 184 |
| Volt egy idő, hogy Aurora | 313 |
| II. kötet | |
| Bevezetés: III. Regék a magyar előidőből, irta Heinrich G. | 5 |
| Regék a magyar előidőből, 1807 | 31 |
| Csobáncz, egy énekben | 37 |
| Tátika, két énekben | 53 |
| Somló, három énekben | 107 |
| Dobozy Mihály és hitvese, egy énekben, 1822 | 206 |
| A szent-mihályhegyi remete, két énekben. 1823 | 219 |
| Micz bán, három énekben, 1836 | 241 |
| Frangyepán Erzsébet, egy énekben, 1836 | 270 |
| Viola és pipacs vagy Hamis barát, két énekben, 1838 | 284 |
