| Kisfaludy Sándor. Írta Zilahi K. Béla | |
| A költő előszava Himfyhez | |
| Himfy szerelmei | |
| A kesergő szerelem. Énekek | |
| Állj meg, Ámor, szemlélgessük | 69 |
| A halvány ég csillagai | 76 |
| A nap épen alkonyodott | 29 |
| Búval tölti csak s bánattal | 10 |
| Bűnhődtél, föld, - légyen elég! | 84 |
| Csergő patak, életemnek | 116 |
| Ébren való álmodozás | 65 |
| Egy hasonló valósággal | 98 |
| Falak, melyek közt lakozik | 80 |
| Itt, a komor enyészetnek | 44 |
| Kellemek, a milyeneket | 102 |
| Két szeme szép arczulatján | 39 |
| Lehetnék bár oly éles szem | 55 |
| Márs vad dühe bont, dönt, dúl, vág | 15 |
| Midőn csendes felségében | 24 |
| Mint a kőszál, hajthatatlan | 93 |
| Mint az őzek az erdőben | 3 |
| Most költözik tőlünk a nap | 59 |
| Most tudom már, mit cselekszik | 111 |
| Nincs nyugtom, nincs békességem | 51 |
| Szerelem-e az, avagy nem | 35 |
| Dalok | |
| A balsorsnak bús fellege | 48 |
| A csordák víg kolomplása | 10 |
| A fecskék elöltöznek | 49 |
| A föld egész kerekében | 22 |
| A halavány olajfáknak | 34 |
| A havasnak oldalában | 49 |
| A hol ő van, bámulandó | 41 |
| A hol ő van, csodálatos | 41 |
| A hol ő van, hihetetlen | 42 |
| A hol ő van, nézd a fákat | 41 |
| A hol ő van, ott Ámornak | 43 |
| Akárhogy van, de kínaim | 113 |
| Akármennyi jeleseknek | 42 |
| A kegyetlent felejthetni | 26 |
| A kelő nap tovább nyújtott | 81 |
| Akkor, midőn fezavarta | 101 |
| A kutyáktól üldöztetvén | 21 |
| A külföldön nyomorogva | 9 |
| A legvígabb mulatságban | 79 |
| A melegen és hidegen | 56 |
| A menő nap jövőnek | 75 |
| A miolta felserdültem | 8 |
| A mit tesz ő szép, nagy s dicső | 77 |
| Ámor fejem mint megcsalá | 75 |
| Ámor! s hát csak szenedheted | 15 |
| Ámor rabja, - most Mársé is? | 13 |
| Amott látom domborodni | 108 |
| A nap alatt ily szerelem | 93 |
| A reménység és félelem | 114 |
| A számtalan félelmekből | 112 |
| A szegénység és gazdagság | 84 |
| A szép őszi nap megszürkült | 64 |
| A szerelem birodalmát | 77 |
| A szerelem hatalmával | 82 |
| A szerelem indúlatját | 73 |
| A szerelem sétálni vitt | 78 |
| A szerelem s fájdalmaim | 92 |
| A szerelmes gondolatok | 22 |
| A szív minden, azt tartom én | 8 |
| A tavasznak érkezése | 58 |
| A titok kinyilatkozott | 115 |
| A vad szívet irgalomra | 111 |
| A világból kiszakadva | 59 |
| A világnak vígasági | 52 |
| A világon setét éj van | 96 |
| A virágok szép nemében | 27 |
| Az a lelkes nem tudom mi | 57 |
| Az életnek tengerében | 7 |
| Az én lelkem mélyen vagyon | 78 |
| Az ész váltig értekezett | 32 |
| Az idő mindenen kifog | 24 |
| Az kérdezet, óh barátom | 36 |
| Baltag én! nem védettem | 21 |
| Bárki tegye itéletét | 67 |
| Beteg, sebes, törött, romlott | 95 |
| Bízakodó reményekkel | 114 |
| Bizonytalan lépésimet | 28 |
| Boldog, ki a szerelemnek | 52 |
| Boldog vagy te, czifra madár | 12 |
| Boldog valék nyugalmamban | 9 |
| Csömört okoz a társaság | 32 |
| Édes kínos emlékezet | 47 |
| Egek! már ily nagy ideje | 108 |
| Egy csillag sincs az egekben | 96 |
| Egyetlenegy, bárki lássa | 54 |
| Egy délután lestem én őt | 92 |
| Egy szép estkor az erdőben | 68 |
| Éjfél vagyon, nem adhatom | 49 |
| Elérem majd nyúgalmamat | 99 |
| Elmédet hát mért bocsátod | 29 |
| Elmégy tehát, szegény lélek | 115 |
| Eltávozván, majd változás | 12 |
| Emberfajzat! akárki légy | 81 |
| Ember! hát még dicsekedhetsz | 100 |
| Ennyi tüzes gerjedelem | 79 |
| Ércz szíve megvehetetlen | 43 |
| Érzeményim seregében | 74 |
| Ezerek közt maga lenni | 52 |
| Gyakran lebeg elmém előtt | 61 |
| Gyenge szer az ember szíve | 90 |
| Gyermekségem szép idei | 37 |
| Gyűlölöm én a világot | 38 |
| Ha elmémnek gondolatit | 32 |
| Hah! mely szörnyek a bajaim! | 50 |
| Ha engemet, oly rég hívét | 100 |
| Ha ki talán nem értheti | 23 |
| Hajh! kemény ő, s érzéketlen! | 110 |
| Hajnal alig kerekedett | 13 |
| Hallottam én szép szavának | 55 |
| Halj meg bennem, emlékezet! | 66 |
| Ha majd a bú, mely testemet | 33 |
| Ha mindennek felosztását | 37 |
| Ha nem látom, többé nem ér | 56 |
| Ha nyelvem oly gazdag volna | 69 |
| Ha oly makacs ellensége | 36 |
| Ha tudnám, hogy békességem | 33 |
| Hegyen-völgyön ácsorogtam | 83 |
| Hirdesd, nyelvem, érdemeit | 40 |
| Hogy anyám megnyugtathatta | 7 |
| Hogy csak kínja s aggodalma | 82 |
| Hogy először láttam én őt | 91 |
| Hogy vonhatja félholt testem | 23 |
| Hol a szívben fészket rakott | 63 |
| Hová merülsz beteg elme? | 68 |
| Hozzá fogtam százszor is már | 56 |
| Immár mennyit nem szenvedtem | 29 |
| Itt, a tenger habjaival | 28 |
| Itt ült, ott járt, ott nevetett | 66 |
| Jól látja ő, mint hervadok | 111 |
| Jól tudom én, mit kellene | 109 |
| Kinek egyszer kebelében | 48 |
| Ki voltam én, hajh! ezelőtt? | 99 |
| Környűlvett, ím már a francz had | 13 |
| Látnom őtet, és szeretnem | 92 |
| Láttam ismét! a régi ő | 109 |
| Láttam őtet síránkozni | 54 |
| Legmerészebb repültében | 64 |
| Márs akinek rabja vagyok | 14 |
| Márs zászlói eltűntenek | 90 |
| Meddig tart még tehát e harcz | 34 |
| Még csak benned reménységem | 28 |
| Megláttam őt s kebelemben | 63 |
| Mely szó, mely nyelv dicséreti | 73 |
| Mérgesitem sebeimet | 14 |
| Midőn a hold világában | 35 |
| Midőn Ámor fészkelődik | 57 |
| Midőn Ámor hozzám jöve | 82 |
| Miként örül, a mi csak él | 58 |
| Mikor egyszer pelyhesedtem | 7 |
| Minden egyéb gerjedelem | 21 |
| Mindenfélét megpróbáltam | 93 |
| Minden inkább lehetséges | 36 |
| Minden szépben szépségének | 94 |
| Minden tárgyban őtet látom | 27 |
| Mind ez vissza nem adhatja | 114 |
| Mint a füge álttétetvén | 97 |
| Mint a napnak sugárai | 37 |
| Mint a sas, úgy fellengezett | 78 |
| Mint a szarvas, kit megére | 9 |
| Mint gyógyulnék fel sebemből | 67 |
| Mint hűl s fül a vér eremben | 101 |
| Mint reszkettem, vorzadoztam | 109 |
| Mint szeretlek, mint kedvellek | 57 |
| Mint tárczolt ő, a Gráczia | 91 |
| Mit nem tudna felforralni | 14 |
| Mondd meg, miként gondoljalak | 62 |
| Mondd meg, Zefir, mi dolgod van | 110 |
| Napok jönnek, napok mennek | 74 |
| Nem csak teste delisége | 76 |
| Nem bírja ily sanyarú lét | 75 |
| Nem nyomhatván el tüzemnek | 26 |
| Nem szeretem többé őtet | 50 |
| Nem vádollak én tégedet | 97 |
| Nincs szívének kivánatja | 54 |
| Oh epedő kivánatok! | 54 |
| Oh nyomorúlt, buta nyelv te! | 95 |
| Oh te! oh te! így ordítok | 83 |
| Oh természet! mit vétettem? | 110 |
| Oh! vajha kiszakaszthatnám | 73 |
| Oly kedvetlen s nyughatatlan | 113 |
| Olvastam én a verseket | 101 |
| Országok, népek nemzetek | 12 |
| Ott, a hol én nevelkedtem | 23 |
| Önmagával vagdalkozni | 38 |
| Őt kérem a teremtőtől | 27 |
| Semmiként sem remélhetvén | 8 |
| Senki őtet nem esméri | 53 |
| Sírsz hát bennem, szegény lélek! | 69 |
| Sokat mondtam szépségéről | 115 |
| Sok országot mosó tenger | 43 |
| Sok s nagy, a mit szenvedek én | 33 |
| Szabad voltam, fürge s oly gyors | 95 |
| Szelíd Múzsák! jól tudom én | 100 |
| Szemfényvesztő a gyöngyhava | 68 |
| Szépségének látásától | 74 |
| Szerelemben fogantattál | 53 |
| Szeretni s nem szerettetni | 72 |
| Szíve tárgyát bálványozni | 53 |
| Szívek, a kik csak nem rég is | 58 |
| Szívem kínja kedves nékem | 77 |
| Szívemnek mély fenekébe | 48 |
| Szív s lélekben beteg lenni | 34 |
| Szüntesd, oh sors! haragodat | 83 |
| Tanú valék, mint érezte | 64 |
| Te, ki alig világítasz | 96 |
| Természetnek éltetője | 22 |
| Testének egy mozdúlása | 84 |
| Ti, a világ kezdetében | 31 |
| Tiszteletet csudálatot | 67 |
| Tovább immár lehetetlen | 97 |
| Ugy lebegett ő szüretkor | 63 |
| Üdvösséggel áldott két szem | 50 |
| Valahányszor szeme pillant | 42 |
| Vajjon mire, magyarázzam | 113 |
| Váltig immár megviselték | 79 |
| Végtére hát elértelek | 102 |
| Vizen, földön, és az égben | 62 |
| Volt egy idő, hogy könnyemet | 62 |
| Zúg a zápor, ordít a szél | 91 |
| A boldog szerelem. Énekek | |
| A kelő nap lövelli már | 148 |
| Hah! istenség a szerelem | 163 |
| Ott, hol Hymen kötelében | 219 |
| Szeretek én tébolyogni | 191 |
| Szeretem én komor télben | 205 |
| Ti, kegyes ég szülöttjei | 174 |
| Végre tehát elnyertelek | 128 |
| Dalok | |
| A bereknek gyors kaszási | 142 |
| A bölcs sziven | 214 |
| A férj fenkölt, tüzes legyen | 147 |
| A gyermekkor örömei | 168 |
| A jövendő reményein | 189 |
| A kínokról beszéleténk | 123 |
| A királyi palotában | 197 |
| Akkor, midőn oda dűlűnk | 142 |
| Ali nézi magát körül | 198 |
| Álom Ámor boldogsága | 224 |
| Ama tenger kesereket | 204 |
| A mely Hyment pénz s czím szerzett | 198 |
| A mely szív, míg nyereséget | 202 |
| A mely szívnek érzeményi | 187 |
| A mesterség, boldog lenni | 183 |
| A mezei gazdaságban | 197 |
| A mit kivül, belöl esmér | 216 |
| Ámor ezer mesterségét | 223 |
| Ámornak sok a rokonja | 226 |
| Ámort, kinek csak buja kény | 170 |
| A sors ura bölcsen teszi | 214 |
| A szélnél is sebesebben | 188 |
| A szerelem ád kezdetet | 187 |
| A szerelem erkölcsöket | 226 |
| A szerelem és reménység | 190 |
| A szerelem keserűjét | 229 |
| A szerelem oskoláját | 145 |
| A szerelem örömei | 156 |
| A szerelmet, melyre két szív | 187 |
| A szerencse kebelében | 155 |
| A szivárány szineivel | 229 |
| A szív minden indúlatja | 217 |
| A szív minden indúlatja | 230 |
| Asznak a rét virágai | 161 |
| A szokáshoz, emberekhez | 155 |
| A teremtő szerzeménye | 185 |
| A természet emlőiből | 185 |
| A természet kebelében | 122 |
| A test pompás szépségei | 145 |
| A tudomány és dicsőség | 126 |
| A veszélyes fergetegben | 146 |
| A világ egy nagy üres tér | 158 |
| A világ nagy tengeréből | 182 |
| Az aranynyal teli zacskó | 218 |
| Az egész nagy természetbe | 185 |
| Az életnek tengerében | 197 |
| Az életnek tengerében | 200 |
| Az első csók ajakiból | 160 |
| Az emberi tétemények | 227 |
| Az emberszív valamig vér | 160 |
| Az embert főindulatja | 224 |
| Az embert, ki kebelében | 230 |
| Az ész minden új tudtával | 218 |
| Az Istennek akaratja | 144 |
| Az kinn nyargal száguldozva | 146 |
| Az örökké nyughatatlan | 168 |
| Az öröm egy kényes virág | 188 |
| Az öröm, kit bánat s csömör | 227 |
| Az öröm úgy nevelkedik | 199 |
| Balul tszsz, ha kárhoztatod | 184 |
| Bízodalom fő áldása | 196 |
| Boldogítni, boldogúlni | 228 |
| Boldogok, míg még ártatlan | 200 |
| Boldog óra! hogy lángjaim | 211 |
| Csupán magad, értelmes ész | 217 |
| Eddig a bú fellegével | 124 |
| Eddig csak bús henyélésben | 126 |
| Egy Istenért, egy hazáért | 155 |
| Egy kincstek van óh leányok! | 199 |
| Egy szavára siralmimnak | 157 |
| Egy szép hölgynek ellenében | 172 |
| Egy szép s jó szűz tiszteletét | 216 |
| E hiányos poréletben | 228 |
| Élés által a szerelem | 171 |
| Éljük | 159 |
| Éljük, éljük az életet | 213 |
| Éljük, okos itélettel | 173 |
| Első kegyes tekintete | 143 |
| Eltöröltették inségemet | 123 |
| Erdőn, mezőn zúgva dúl-fúl | 219 |
| Érzékeny szív, értelmes ész | 199 |
| Érzeményink hajnalában | 224 |
| Esmérd meg az embereket | 172 |
| Ezen földi poréletben | 186 |
| Ezerféle képzeletek | 156 |
| Ezer öröm virágozik | 213 |
| Ez órának lejártával | 169 |
| Ezt a roppant természetet | 197 |
| Fagyva fekszik a természet | 169 |
| Fájdalmimban átkoztalak | 122 |
| Fellengező reményekkel | 147 |
| Gyülöllek én, asszony-férfi | 201 |
| Ha a hideg, feszegető | 186 |
| Ha csak a szép vonz tégedet | 189 |
| Ha csak habos testi kények | 171 |
| Ha egy szép test látására | 201 |
| Ha igaz a vélekedés | 144 |
| Ha itt a dél, már készen vár | 142 |
| Hajhászszon már uraságot | 143 |
| Ha kedvesem mellettem ül | 141 |
| Halljátok, kik esmereték | 149 |
| Ha némelykor, csak futtában | 184 |
| Ha nem érnek az elmével | 160 |
| Ha nem ügyel, az ész rája | 226 |
| Ha tavasznak leheletére | 201 |
| Ha úgy nézed szépségedet | 161 |
| Hívség, mely oly erősen áll | 140 |
| Hívség, mely oly erősen áll | 140 |
| Hogy a hírnek templomában | 228 |
| Hogy először megnyilt nekem | 185 |
| Holnap nem lesz, a mi ma van | 144 |
| Hol nem jártak gondolatim | 190 |
| Hült helye a sűrű dombon | 162 |
| Igazságnak, valóságnak | 212 |
| Kendericzék, fülemilék! | 230 |
| Két dolog van, oly szükséges | 180 |
| Két elmében egy értelem | 203 |
| Kezdj idején fösvénykedni | 225 |
| Ki a tömlöcz penészéből | 157 |
| Ki egy szép s jó feleségben | 172 |
| Kiki maga útján járjon | 219 |
| Kivált ragyás, aszott bagoly | 121 |
| Leány! midőn gombolyodnak | 204 |
| Legény! leány! míg eredben | 146 |
| Lybiának homokjai | 218 |
| Más a világ ábrázatja | 225 |
| Midőn a nap sugárinak | |
| Midőn gyermeidőnk elmult | 127 |
| Midőn reggel felserkednünk | 141 |
| Míg az élet tavaszában | 215 |
| Miként sejti ő lelkemből | 165 |
| Miket, szívem ömledezvén | 231 |
| Mind az, a mit a halandók | 166 |
| Minden nap új kellemekkel | 215 |
| Minden vizek kicsapának | 202 |
| Minekután a kezünket | 122 |
| Mint a tavasz virágzata | 159 |
| Mint borzasztó havasoknak | 173 |
| Mint dühödik, üvölt s ordít | 170 |
| Mint egy nap az esztendőben | 158 |
| Mint előzi akaratom | 145 |
| Miolta, mint bimbóikból | 223 |
| Mit nem kíván, miket nem sejt | 183 |
| Mosolyogva jönnek, mennek | 141 |
| Most négyszer hét esztendeje | 159 |
| Munka töltvén nappalimat | 156 |
| Múzsám te! ki zokogássa! | 120 |
| Ne csudáld, hogy majd minden szó | 25 |
| Néha, midőn mellettem ül | 126 |
| Ne káromold, sőt háláljad | 158 |
| Ne mérkéd, őh balgatag ész | 203 |
| Nem, ki névért, dicsőségért! | 163 |
| Nem mind myrtus, a mit Ámor | 198 |
| Nézd e rózsát bimbójában | 125 |
| Nincsen minden emberfőben | 227 |
| Nincsen, nem volt nem is leszen | 186 |
| Nincs öldöklőbb nincs mérgesebb | 213 |
| Oh te! ki a nagy világnak | 166 |
| Oh te szívem kedveltjének | 183 |
| Oly szükséges szívemnek ő | 217 |
| Ő is engem rég szeretvén | 124 |
| Ömellette nem érzem én | 147 |
| Őrizzétek jót nevetek | 200 |
| Ragyogó mellcsillagodat | 214 |
| Rokon embertársatokkal | 161 |
| Seregesen megy a vad lúd | 216 |
| S hát meg - újra lobbot vete | 139 |
| Soká fel nem támadhatott | 123 |
| Sokat mondék kellemiről | 225 |
| Sokkal szebb most a természet | 143 |
| Sok szép s jó van itt a földön | 204 |
| Sokszor, midőn bámulással | 190 |
| Sorsunk vászna e föld hátán | 171 |
| Szabadságban, szeretetben | 184 |
| Szegény, vagy rosz belsejébe | 162 |
| Szerelemről, hogy jól írjon | 162 |
| Szilajságunk szelidítni | 213 |
| Szinte már, majd öszvecsaptak | 127 |
| Szív s ész! külön két kalauz | 167 |
| Te, az idők tengerébe | 169 |
| Te, ki élted boldogságát | 212 |
| Te, szemének tekintete | 203 |
| Tí, kik Himfyt dicsérítek | 173 |
| Tí, kik kivül úgy fázátok | 121 |
| Tí, kik szivem fájdalmával | 121 |
| Tökéletes bizodalom | 140 |
| Tőle jönnek, hozzá térnek | 144 |
| Tudós lehetsz, de bölcs nem vagy | 167 |
| Úgy szí lelkem boldogságot | 229 |
| Van egy erkölcs, melyet imád | 166 |
| Vétettem én, mondván hogy jég | 120 |
| Volt egy idő, hogy Aurora | 223 |
| Regék a magyar előidből | |
| A költő előszava | 235 |
| Csobácz | 239 |
| Tátika | 255 |
| Első ének | 258 |
| Második ének | 277 |
| Somló | 299 |
| Első ének | 305 |
| Második ének | 326 |
| Harmadik ének | 345 |
| Doboczi MIhály és hitvese | 377 |
| A szent-mihályhegyi remete | 389 |
| A megboszult hitszegő | 407 |
| Jegyzetek | 435 |
| Képek jegyzéke | 438-443 |
| KÉPEK JEGYZÉKE | |
| Telegdy László: Kisfaludy Sándor arczképe | |
| Neogrády Antal: Kesergő szerelem | 7 |
| Tull Ödön: Boldog szerelem | 123 |
| Réthy Lajos: Csobáncz | 244 |
| Réthy Lajos: Tátika | 265 |
| Réthy Lajos: Somló | 303 |
| Tull Ödön: Dobozy Mihály és hitvese | 384 |
| Tull Ödön: A szt.-mihályhegyi remete | 403 |
| Tull Ödön: A megboszult hitszegő | 429 |